HTML

A Course in Miracles

Az A COURSE IN MIRACLES című könyv 2003-ban került a kezembe. Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy lefordítsam és elvégezzem a 365 meditációs gyakorlatot. Ez a folyamat alaposan átalakította az életemet, és azokét is, akik ezen az úton velem tartottak és tartanak. Ezeken az oldalakon azokat a csodákat és gondolatokat szeretném megosztani, amelyeket átélek az úton. Gyere, tarts velem te is! Sarkadi Kriszta

Hozzászólások

  • Sarkadi Kriszta: @padmesue: Kedves Padmesue! Kérlek, írj nekem egy e-mailt a kriszta@igazabolszerelem.hu címre, és... (2011.01.16. 20:25) CSODAKURZUS INDUL FEBRUÁR 20-ÁN
  • Sarkadi Kriszta: @frater: Kedves János! Köszönöm, hogy mindannyiunk nevében megkérdezted az amerikai alapítványt a... (2010.03.11. 21:31) BÉKÉBEN ÉS BIZTONSÁGBAN (4. hét)
  • Aurelia54: Kedves Krisztina! köszönöm válaszod. visszanézve a kapcsolataimra, valóban megtalálható az a pilla... (2009.12.09. 09:32) A SZERELEM CSODÁJA

44. A csoda egy belső, krisztusi tudatosság kifejeződése, valamint az Ő Jóvátételének elfogadása.

45. Egy csodát nem lehet elvesztegetni. Lehet, hogy olyan embereket érint meg, akikkel soha nem is találkoztál, és megdöbbentő változásokat hoz olyan helyzetekben, melyeknek nem is vagy tudatában.

46. A kommunikáció legmagasabb szintjét a Szent Szellem képviseli. A csodák időleges kommunikációs eszközök. Amikor a közvetlen kinyilatkoztatás megjelenésével visszatérsz Istennel való eredeti kapcsolatodhoz, a csodákra nem lesz szükség többé.

47. A csoda egy tanulási eszköz, mely csökkenti az idő szükségességét. Egy szokatlan időintervallumot hoz létre, amelyre nem érvényesek az időre vonatkozó általános törvények. Ebben a vonatkozásban időtlen.

48. A csoda az egyetlen eszköz, amely az idő irányítására azonnal a rendelkezésedre áll. Ezt csak a kinyilatkoztatás haladja meg, melynek végképp semmi köze az időhöz.

49. A csoda nem tesz különbséget a téves érzékelés szintjei között. Az érzékelés kijavításának eszköze, és hatékonysága nem függ sem a hiba mértékétől, sem annak irányától. Valóban megkülönböztetés nélkül működik.

50. A csoda felméri, hogy mit kezdtél a teremtéssel; valósnak fogadja el, ami összhangban van vele, és valótlanként elutasítja, ami nincs.

 

(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

Szólj hozzá!

18. A csoda – szolgálat. A legnagyobb szolgálat, amit egy másik embernek tehetsz. Egyik módja annak, hogy úgy szeresd felebarátodat, ahogy tenmagadat. Felismered, hogy mindketten egyformán értékesek vagytok.

19. A csodák mindenkit egyesítenek Istenben. Az együttműködéstől függünk, mert a fiúság a lényege mindannak, amit Isten teremtett. Épp ezért a csodák nem az idő, hanem az örökkévalóság törvényeit tükrözik.

20. A csodák újra felébresztik annak a tudását, hogy nem a test, hanem a szellem az igazság oltára. Ez a felismerés vezet a csodák gyógyító erejéhez.

21. A csodák a megbocsátás természetes jelei. A csodákon keresztül elfogadod Isten bocsánatát azáltal, hogy kiterjeszted azt másokra.

22. A csodák a félelemmel is kapcsolatban állnak, melyet az a hit táplál, hogy a sötétség elrejtőzhet. Azt hiszed, hogy amit testi szemeid nem látnak, az nem létezik. Ez vezet a szellemi látás megtagadásához.

23. A csodák átalakítják az észlelést és minden szint a valódi helyére kerül. Ez pedig gyógyítás, mert a betegség a szintek összekeveréséből fakad.

24. A csodák képessé tesznek arra, hogy meggyógyítsd, aki beteg, és feléleszd, aki meghalt, mivel a betegséget és a halált te hoztad létre, így mindkettőt eltörölheted. Te magad vagy a csoda, képes a teremtésre, Teremtőd képmására teremtve. Az összes többi a saját rémálmod, és nem létezik. Csak az a valódi, amit a fény alkotott.

25. A csodák egy összekapcsolódó megbocsátási láncnak a részei, amelynek elkészültével létrejön a Jóvátétel. A Jóvátétel folyamatos, és az idő összes dimenziójában zajlik.

26. A csodák a félelemtől való megszabadulást is jelentik. „Jóvá tenni” azt jelenti: „meg nem történtté tenni”. A félelem eltüntetése a csodák alapvető szerepe a Jóvátételben.

27. A csoda egy egyetemes áldás Istentől, rajtam keresztül, minden testvéremnek. A megbocsátást átélő kiváltsága, hogy megbocsásson.

28. A csodákon keresztül meg lehet szabadulni a félelemtől. A kinyilatkoztatás egy olyan állapotot hoz létre, amelyben már megszűnt a félelem. Így a csodák eszközök, a kinyilatkoztatás pedig a végcél.

29. A csodák rajtad keresztül Istent dicsőítik. Őt dicsérik teremtményei magasztalásával és tökéletességük megerősítésével. Gyógyítanak, mert elutasítják a testtel való, és kinyilvánítják a szellemmel való azonosságot.

30. A szellem elismerésével a csodák átállítják az érzékelés szintjeit, és megfelelően elrendezik őket. Ez középre állítja a szellemet, és így létrejöhet a közvetlen kommunikáció.

31. A csodák félelem helyett hálát kell, hogy keltsenek. Köszönd meg Istennek azt, aki valójában vagy. Isten gyermekei szentek, és a csoda az ő szentségük előtt tiszteleg, mely elrejtőzhet, de soha nem veszhet el.

32. A csodákat – melyek valójában könyörgő imák – én inspirálom. Közbenjárnak a szentségedért, és szentesítik az érzékelésedet. Azáltal, hogy elvisznek a fizikai törvényeken túlra, a mennyei rend szférájába emelnek. Ebben a rendben tökéletes vagy.

33. A csodák tisztelegnek előtted, mert szeretetre méltó vagy. Eloszlatják magadról alkotott illúzióidat, és észreveszik benned a fényt. Így jóváteszik a hibáidat azáltal, hogy megszabadítanak a rémálmaidtól. Helyreállítják az elme egészséges állapotát azáltal, hogy kiszabadítják őt rémálmaid fogságából.

34. A csodák visszaállítják az elme teljességét. Azzal, hogy jóváteszik a hiányt, tökéletes védelmet hoznak létre. A szellem ereje lehetetlenné teszi a támadásokat.

35. A csodák a szeretet kifejeződései, de a hatásuk nem mindig észrevehető.

36. A csodák a helyes gondolkodás példái: érzékelésedet összehangolják az Isten által teremtett igazsággal.

37. A csoda egy – a hibás gondolkodásba illesztett – korrekció, általam. Katalizátorként viselkedik, megtöri a téves érzékelést, és helyesen újrarendezi azt. Ez összekapcsol a Jóvátétel princípiumával, ahol az érzékelés gyógyítása zajlik. Amíg ez meg nem történik, az Isteni Rend megismerése lehetetlen.

38. A csodákat a Szent Szellem működteti. Ismeri Isten alkotásait és a te illúzióidat is. Mivel az ő érzékelése nem szelektív, hanem teljes, képes elválasztani az igazit a hamistól.

39. Mivel a Szent Szellem hamisnak vagy valótlannak ismeri el a hibákat, a csoda feloldja őket. Ez ugyanaz, mint amikor azt mondjuk, hogy a fény észlelésekor a sötétség automatikusan eltűnik.

40. A csoda mindenkit testvéredként és testvéremként ismer. Ez Isten egyetemes jelének felismerése.

41. Az érzékelés szempontjából a csodák tartalma a teljesség. Ezen a módon javítják ki, vagy teszik jóvá a hiány hibás érzékelését.

42. A csodák nagy erőket tudnak mozgósítani annak érdekében, hogy felszabadítsanak az elszigeteltség, a megfosztottság és a hiány téves érzékelése alól.

43. A csodák egy csodálatos tudatállapotból, vagy egy csodára kész állapotból születnek.

 

 

 

(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

Szólj hozzá!

1. A csodáknak nincsenek nehézségi fokaik. Az egyik nem „nehezebb” vagy „nagyobb”, mint a másik. Mindannyian egyformák. A szeretet minden kifejeződése egyformán maximális.

2. A csodák önmagukban semmit nem jelentenek. A Forrásuk az egyetlen, ami számít, ez pedig túl van mindenen, ami értékelhető.

3. A csodák – mint a szeretet kifejeződései – teljesen természetesen történnek. Az őket inspiráló szeretet a valódi csoda. Ebben az értelemben minden, ami szeretetből fakad, csoda.

4. Minden csoda az életet jelenti, és Isten az élet létrehozója. Az ő Hangja fog téged mindenben irányítani. Mindent elmond neked, amit tudnod kell.

5. A csodák szokások, ezért önkéntelennek kell lenniük. Nem lehetnek a tudat ellenőrzése alatt. A tudatosan kiválasztott csodák félrevezetettségből eredhetnek.

6. A csodák természetesek. Amikor nincsenek, az annak a jele, hogy valami elromlott.

7. Mindenkinek joga van a csodákhoz, de először meg kell tisztulni.

8. A csodák gyógyítanak, mert hiányt pótolnak: olyanok közvetítik őket, akiknek átmenetileg több van; olyanok számára, akik átmenetileg kevesebbel rendelkeznek.

9. A csoda egyfajta változás. Ahogy a szeretet összes kifejeződése – melyek valójában mind csodálatosak -, ez a változás is megfordítja a fizikai törvényeket. Több szeretetet hoz mind az átadónak, mind a befogadónak.

10. Ha valaki látványosságként használja a csodákat, azért, hogy másokban hitet ébresszen, akkor félreértette a céljukat.

11. Az ima a csodák közvetítő eszköze. Egy kommunikációs csatorna a teremtett és a Teremtő között. Az imán keresztül fogadjuk be a szeretetet. A csodákon keresztül pedig kifejeződik a szeretet.

12. A csodák gondolatok. A gondolatok az alacsonyabb, testi tapasztalatokat és a magasabb, szellemi tapasztalatokat is képviselhetik. Az egyik a fizikait, a másik a szellemit hozza létre.

13. A csodákban egyszerre van jelen a kezdet és a vég, így megváltoztatják az időrendet. Mindig az újjászületés megerősítései, mely látszólag visszatérés, de valójában előrehaladás. Megszüntetik a múltat a jelenben, és ezzel elengedik a jövőt.

14. A csodák az igazság tanúi. Meggyőzőek, mert meggyőződésből fakadnak. Meggyőződés nélkül a mágia szintjére süllyednek, mely értelmetlen és ezért romboló: az elme nem alkotó módon való használata.

15. Minden egyes napot a csodákra kellene szánni. Az idő létének célja az, hogy megtanítson az időt építő módon használni. Tanítási eszköz, melynek lejár majd az ideje. Az idő el fog tűnni, amikor már nem szolgálja a tanulást. 16. A csodák szintén tanítási eszközök annak felismerésére, hogy adni éppolyan áldásos, mint befogadni. Egyszerre növelik meg az átadó erejét, és töltik fel erővel a befogadót.

17. A csodák kitágítják a test határait. Pillanatnyi ugrást hoznak létre a nem látható világba, eltávolodva a testi szinttől. Ezért gyógyítanak.

(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Ez egy kurzus a csodákról. Egy kötelező tanfolyam. Csak a rászánt idő önkéntes. A szabad akarat nem azt jelenti, hogy te szabod meg a tantervet. Mindössze azt választhatod ki, hogy adott időben milyen tantárgyat akarsz felvenni. A kurzusnak nem az a célja, hogy megtanítsa, mit jelent a szeretet, mert ez olyasmi, amit nem lehet megtanítani. A célja az, hogy elmozdítsa mindazt, ami gátolja a szeretet jelenlétének érzékelését, amely természetes örökséged. A szeretet ellentéte a félelem, de annak, ami mindent áthat, nem lehet ellentéte.

Így ezt a kurzust a legegyszerűbben a következő módon lehet összefoglalni:

Semmi valódit nem fenyeget veszély.

Ami nem valódi, az nem létezik.
 

Ebben rejlik Isten békéje. 

(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

Szólj hozzá!

Az első csoport befejezését követően a résztvevők egyike – akivel időközben mélyen összebarátkoztam – felvetette, hogy akár folytathatnám is a könyv fordítását, hiszen a felével már kész vagyok. Mivel nem tartottam magam fordítónak, és az addig elvégzett munka is nagyon sok energiámat kivette, az ötlet nem töltött el maradéktalan lelkesedéssel. Ám mivel barátnőm vállalta, hogy minden egyebet elintéz – felveszi az amerikai kiadóval a kapcsolatot, lelevelez velük minden jogi tudnivalót, stb. - azt mondtam, vágjunk bele.

Időközben én is kutatni kezdtem, és az A Course in Miracles fordításával kapcsolatban „véletlenül” rábukkantam egy neves fordítóra. Váltottunk néhány levelet, amiből kiderült, hogy 10-15 évvel ezelőtt őt már megkereste valaki, aki szívén viselte a magyar fordítás sorsát, és vállalta volna a magyar nyelvű megjelenés anyagi vonzatait. Akkoriban azonban a feltétel az volt, hogy a fordító költözzön ki egy évre az Egyesült Államokba, ott végezze el a kurzust, és csak azután kezdhetett bele a munkába. Ezt pedig nem tudta vállalni senki, így a folyamat elakadt. 

A könyvet, a történetét, és a hozzá kapcsolódó kiadványokat bemutató honlapon (www.acim.org) néztem utána annak, mire kell számítania egy mai fordítónak. A mintegy 1300 oldalnyi könyv lefordítása nem csak azért vesz több évet igénybe, mert hosszú és különleges szövegről van szó. A kötetet gondozó alapítvány (Foundation for Inner Peace, USA, www.facim.org ) mindent elkövet annak érdekében, hogy a mű az összes nyelven a lehető legszöveghűbb, ugyanakkor a lehető legérthetőbb fordítást kapja. Ez már a fordító kiválasztásakor elkezdődik: a profi, tapasztalt jelentkezők közül próbafordítások alapos kiértékelése után választják ki a megfelelőt, akinek azután egy (az Egyesült Államokban zajló) személyes beszélgetés keretében is bizonyítania kell szakmai alkalmasságát és spirituális tájékozottságát. Itt kapnak megerősítést azok az alapelvek is, amelyektől nem lehet eltérni a fordítói munka során. Mindez legalább 6 hónapot vesz igénybe.

Ezután elkészül az első (nyers) fordítás (kb. másfél év alatt), melynek összeállítása közben nagy valószínűséggel sok kérdés felmerül. Ezek megválaszolása után készül el (kb. 2 év alatt) a második, letisztultabb anyag. Ezt pedig egy tapasztalt magyar nyelvi lektornak kell alaposan átolvasnia ahhoz, hogy megíródhasson a végleges verzió.

Mindezeket olvasva tovább csökkent a fordítás felvállalását illető lelkesedésem. Így kifejezetten örömmel töltött el, amikor az amerikai kiadótól azt a választ kaptuk, hogy a hivatalos fordítás egy magyarországi könyvkiadón keresztül már megkezdődött, így önmagunkat ajánló levelünket továbbküldték nekik. 

A magyar kiadó néhány órán belül felvette velünk a kapcsolatot, mert a fordítót kiválasztó folyamatban elakadtak, és a segítségünket kérték. A próbafordítás a Szöveg egyik fejezetéből már elkészült, „kiutazott” a könyvet kezelő alapítványhoz, majd onnan azzal tért vissza, hogy hibás, nem jó, másik fordítót kell keresni. A kiadó egy másik munkatársával is lefordíttatta ugyanazt a fejezetet, és ezt a két fordítást most nekünk adta oda, hogy eldöntsük, szerintünk jó-e valamelyik, és, ha igen, melyik az. Természetesen mi nem tudtuk, hogy kik készítették őket, és azt sem, hogy melyiket „dobta vissza” az amerikai kiadó. 

Úgy olvastuk el mindkét anyagot, hogy közben nem találkoztunk, nem beszéltünk. Igyekeztünk egymástól független döntést hozni. Amikor ez megtörtént, egyeztettünk, és kiderült, hogy mindketten ugyanazt a fordítást választottuk. Ráadásul az érveink is hasonlítottak: az általunk jónak tartott anyag teljes mértékben visszaadta mindazt a szépséget és derűt, amely a könyvből árad; érezhető volt, hogy a fordítónak sikerült egy hullámhosszra kerülnie mindazzal, amivel dolgozik. A másik fordítás is hibátlan volt nyelvileg, ám sokkal szárazabb, távolságtartóbb megfogalmazásban, ami viszont az eredeti szövegre egyáltalán nem jellemző. 

Most már csak az volt a kérdés, hogy ki az, akit választottunk: az új fordító, vagy az, aki már egyszer fennakadt a rostán?

Az utóbbi. Sikerült abba a fordításba beleszeretnünk, amivel az amerikai kiadó nem volt elégedett. Ekkor megkaptuk az általuk kijavított anyagot, ami sok mindent világossá tett. Mi jól láttuk azt, amit a magyar kiadó nem tudhatott: a fordítással szakmailag semmi baj nincs. Nincs benne félreértelmezés, sem pedig keveredés a fontos fogalmakat illetően. Az anyagot az Egyesült Államokban olyasvalaki olvashatta el, aki valaha jól tudott magyarul, ám mára ez a tudása megkopott. Így olyan nyelvi megoldásokba kötött bele, amelyek a mai magyar nyelvhasználatban nem helytállóak. 

Így a kiadóval közösen megfogalmaztunk egy olyan levelet, amiben leírtuk, miért tartjuk az eredeti fordítót nagyon is alkalmasnak a munka elvégzésére. Érvelésünket elfogadták, így végre megkezdődhetett a folyamat. A magyar kiadó engem a kész anyag szakmai lektorának kért fel, amit nagy örömmel elvállaltam.

Időközben a kiadó összehasonlította a hivatalos fordítást és az általam elkészített anyag néhány fejezetét, és megállapították, hogy nagyon hasonlít a kettő. Így felmerült, hogy – mivel az ő fordítójuk a Szöveggel kezdett el dolgozni, én pedig a Diákok tankönyvével vagyok kész -, legyen a kettőből egy egész, és a magyar kiadvány legyen két fordító munkája. Ám ezt végül nem lehetett keresztülvinni, így egyelőre azzal tudok hozzájárulni a folyamathoz, hogy sok-sok energiát küldök a fordítónak, mert tudom, hogy min megy keresztül. 

Az A Course in Miracles már olvasható dél-afrikai, bolgár, kínai, horvát, dán, német, holland, spanyol, finn, francia, héber, olasz, norvég, lengyel, portugál, orosz, szlovén, svéd, és természetesen angol nyelven. Mindezt a www.miraclestudies.net honlapról tudom, melyen remélem, hogy hamarosan már a magyar nyelvű könyv megjelenéséről szóló hír is olvasható lesz.

(Írásomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

Szólj hozzá!

Amikor 2003 őszén a gyakorlatok elvégzésébe belefogtam, néhány hét után rájöttem, ha ez így megy tovább, abba fogom hagyni. A folytatáshoz társakra van szükségem. Mivel akkor már 14 éve voltam gyakorló tréner az üzleti világban, valamint spirituális és önismereti tanulócsoportok vezetője, most is az az ötletem támadt, hogy szervezek magam köré egy csoportot, akikkel együtt élvezetesebb és könnyebb lesz a gyakorlatozás.

Így is történt, összegyűlt 10 bátor jelentkező, ám jó részük nem tudott angolul. Így kényszerültem rá, hogy a mintegy 500 oldalnyi anyagot hétről hétre lefordítsam. Ahogy ma visszatekintek, nem teljesen értem, hogyan történt. Olyan, mintha én is valamiféle csatornává váltam volna, akin keresztül megérkezett a magyar nyelvű változat. Megterhelő és megtisztelő feladat volt egyben.

 

Az első csoport 2003 őszén kezdte és 2004 decemberében fejezte be a közös munkát. Ez azt jelenti, hogy ez alatt a kicsit több, mint egy év alatt elvégeztük mind a 365 meditációs gyakorlatot. Mindannyiunk számára világossá vált, hogy valójában nem fejeztünk be semmit – az eltelt egy év pusztán egy út kezdete …


2005 tavaszán aztán el is indítottam egy második csoportot, 2007 januárjában pedig egy harmadikat. A gyakorlatokat mindig újra és újra elvégeztem, velük együtt. Ma már nincs szükségem csoportra a gyakorlatozáshoz, mert beépült az életembe ez a fajta rendszeres meditáció.


Épp ma találkoztam valakivel, aki (szintén az én fordításomat használva) néhány hónapon belül a gyakorlatok végére ér. Megkérdezte tőlem, hogy látok-e valamilyen különbséget a három alkalom – a három év – között, amikor újra és újra, szisztematikusan foglalkoztam az anyaggal.


A válaszom az volt, hogy igen, látok. Az első év számomra az intellektuális befogadásról szólt. Mivel szinte éjt nappallá téve fordítottam, és a csoportban is erről szóltak a beszélgetések, először is értelmeznem kellett mindazt, amit olvasok, amit átélek. Az első év arról szólt, hogy felfogjam, miről is szól ez az egész, illetve, hogy beengedjem gondolatrendszerembe az új látásmódot.


A második évben látszólag ugyanazt tettem – végeztem a gyakorlatokat, minden nap egyet. Ám az életem fokozatosan elkezdett megváltozni, és azt vettem észre, hogy a kérdés most már ez:

- Rendben, végzed a gyakorlatokat, megértetted, mit jelentenek, lássuk, képes vagy-e életed éles helyzeteiben is alkalmazni a tanultakat? - Ugyanis rendre olyan szituációkba kerültem, amelyeknek egyedüli megoldása az volt, ha másként gondolkodom és másként cselekszem, mint eddig. Méghozzá aszerint, amit az A Course in Miracles útmutatásai alapján megtanultam. A második év tehát a tanultak intenzív, gyakorlati alkalmazásáról szólt.


A harmadik év pedig az egésznek az elmélyítését hozta. Akkor kezdődött el bennem az a folyamat, melynek hatására az Út a csodákhoz tanítása valódi meggyőződésemmé vált. Akkor már nagyon sokan találtak meg az anyaggal kapcsolatos kérdésekkel, és észrevettem, hogy már tudok válaszolni rájuk, már képes vagyok elmagyarázni olyan alapvetéseket, melyeknek korábban pusztán a megértése is nagy kihívást okozott.


Mindhárom folyamat – a megértés, a gyakorlati alkalmazás, valamint az elmélyülés – azóta is tart. Úgy vélem, nem is fogok egyhamar a végére érni. Nyilván te is ismered azt a jelenséget, hogy amikor egy könyvet másodjára olvasol, olyan dolgokat találsz benne, amelyek mintha elsőre kimaradtak volna belőle. Nos, az A Course in Miracles anyagára ez fokozottan igaz. Valahányszor elolvasok belőle egy részt, az újabb felismeréseket, újabb gyakorlásra alkalmas élethelyzeteket, valamint újabb megválaszolandó kérdéseket hoz.

 

(Írásomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

Címkék: megértés gyakorlat elmélyítés

Szólj hozzá!

CSODASZÖVEG

Egy alkalommal, amikor valakivel az A Course in Miracles (Út a csodákhoz) című könyvről beszélgettem, megkérdezte:

- Na jó, de tulajdonképpen mit nevezünk csodának? - Legjobb tudásom szerint válaszoltam a kérdésére, ám az ott maradt a fejemben, és tovább gondolkodtam rajta.

A könyv Szöveg részében 50 különböző megfogalmazást, illetve leírást találunk válaszul erre a kérdésre, de én még megnéztem abban az értelmező szótárban is, ami a könyvben szereplő legfontosabb fogalmakat magyarázza. Annak alapján, amit ott olvastam, valahogy így fogalmaznám meg, hogy mit is hívhatunk csodának:

A csoda az, amikor képesek vagyunk arra, hogy egészen (szinte homlokegyenest) másképp lássuk a dolgokat, mint eddig. Felismerjük, hogy a világot, amit látunk, mi teremtettük a gondolataink kivetítésével, épp ezért, ha mostantól más gondolatokat választunk, másmilyen világot teremtünk. Nem a világ (a környezet) van hatással ránk, hanem mi alakítjuk a világot olyanná, amilyen. Észlelésünk fókuszpontját tudatosan áthelyezzük: már nem az ego bűnnel, bűntudattal és félelemmel teli világát látjuk, hanem saját isteni lényegünkkel összekapcsolódva minden helyzetben a megbocsátás lehetőségét keressük. Amikor ez ténylegesen megtörténik, összekapcsolódunk a valósággal, és képesek vagyunk meghaladni a világ törvényszerűségeit, mert már az isteni törvények szerint működünk.

Az én kezembe 2003-ban került a könyv, és azóta számtalan kisebb-nagyobb csoport szerveződött Magyarországon is arra, hogy a könyv gyakorlatait elvégezve közelebb kerüljön a fent leírt állapothoz, a csoda átéléséhez.

Egy-egy ilyen csoport - azon kívül, hogy a résztvevőket rendkívüli mértékben támogatja abban, hogy végighaladjanak a folyamaton - sokféle örömforrással is szolgál. Számomra az egyik ilyen mindig az volt, amikor a Szöveget elkezdtük közösen értelmezni; ekkor általában a következő történt:

1. Valaki felolvas egy bekezdésnyit.

2. Néma csönd - mindenki reméli, hogy nem ő az egyetlen, aki nem értett egy kukkot sem.

3. Valaki végre kimondja ezt, amit felszabadult nevetés követ.

4. Elkezdjük közösen értelmezni az olvasottakat.

5. Megértjük és személyes felismeréseink támadnak, amelyek azonnali hatással vannak az életünkre.

Épp ezért most egy olyan csoport indításának a gondolata fogalmazódott meg bennem, amely csak a Szöveg feldolgozásával, illetve ennek a bizonyos értelmező szótárnak az átbeszélésével foglalkozik. Így lehetőségünk nyílik arra, hogy tisztázzunk olyan kérdéseket, mint:

  • Mi az ego?

  • Mi a különbség a tudás, az észlelés, a valóság és az illúzió között?

  • Milyen egy megszentelt kapcsolat?

  • Mi a pokol és mi a mennyország?

  • Hogyan íródott a könyv?

  • Miről szól?

  • Mi az a megszentelt pillanat?

  • Mi az a megszabadulás?

  • Hogyan lehet megszabadulni? (És miért szükséges ez?)

  • Hogyan keletkeznek a betegségek és hogyan gyógyíthatók?

  • Mit jelent az, hogy bűn nincs?

  • Mit jelent a valódi megbocsátás?

És még hosszan sorolhatnám, mi mindennek az átbeszélésére lesz lehetőségünk. Mivel a könyv hivatalos magyar fordítása még nem jelent meg, alkalomról alkalomra fordítom majd le azokat a részeket, amikkel dolgozunk.

Gyere el, ha spirituális táplálékra vágysz; ha szeretnél néha feltöltődni a hozzád hasonlóan gondolkodók társaságában; ha már elvégezted (vagy éppen végzed) a könyv gyakorlatait és tudásodat szeretnéd kiegészíteni; ha a témával szívesen foglalkoznál, de a napi gyakorlatok végzésébe nem akarsz belevágni; vagy, ha csak kíváncsi vagy, hogy mi is ez az egész.

Havonta egyszer, szerdánként találkozunk, 18.00-21.00-ig. Elgondolkodtató, az életedet valószínűleg megváltoztató beszélgetésekre, egyszerű - egymás mélyebb megismerését célzó - gyakorlatokra, és bizalmas, támogató légkörre számíthatsz. A csoportnak ezt a nevet adtam: CSODASZÖVEG.

A részvételi díj Ft 4.000,-/alkalom. Kérlek, jöttödet jelezd feltétlenül, hogy kinyomtathassam a szükséges számú anyagot, és tájékoztathassalak a helyszínről.

Szeretettel várlak!

(Írásomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

Címkék: teremtés bűntudat félelem világ beszélgetés felismerés bűn csoda értelmezés támogató

Szólj hozzá!

ÚT A CSODÁKHOZ

A COURSE IN MIRACLES

Könyvismertető

Az Út a csodákhoz egy olyan jelenség, amely több ezer ember életére van rendkívüli hatással. E három részből álló könyv egy 1965-ben kezdődött belső diktálás során érkezett a Columbia University (Columbia Egyetem, USA) egyik pszichológusához. Tízévnyi előkészület után, először 1976-ban adta ki a Kurzus anyagát a Foundation for Inner Peace (Belső Béke Alapítvány, USA). Azóta mind az ötven amerikai államban, és közel ötven más országban több, mint 1.500.000 példányát vásárolták meg az élet legkülönbözőbb területéről érkező, mindenféle vallású nők és férfiak, anélkül, hogy a könyvet bárhol is reklámozták volna.


 A Kurzus egyik részét a 669 oldalnyi Szöveg alkotja, amely e gondolkodási rendszer alapját képező elméleti hátteret adja meg. A 488 oldalas Diákok tankönyve 365, az év minden napjára szóló feladatot tartalmaz, melyet arra terveztek, hogy a Szövegben kifejtett információkkal összhangban, az elmét képezze. A Tanítók Kézikönyvének 92 oldala olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza. Bár a Kurzus alapvetően teljesen önállóan végezhető, mégis világszerte több száz tanulócsoport alakult.


Bizonyos értelemben az Út a csodákhoz újrafogalmazza a főbb világvallások bölcsességének alapigazságait. A Kurzus anyaga azonban spirituális tanítás – nem pedig egy újabb vallás. Bár keresztény terminológiát használ, alaptermészete ökumenikus, valamint kijelenti, hogy „egyetemes hittudomány nem létezik, azonban a világméretű megtapasztalás nem csak lehetséges, hanem szükséges is”. A Kurzus nem nevezi magát az „egyetlen útnak”, sőt világosan megfogalmazza, hogy csak egy, a személyes átalakulást elősegítő, több ezer „egyetemes tanulóösvény” közül.

 

Az Út a csodákhoz nyelvezete kivételesen mély és gazdag. A Szöveg és a Diákok tankönyvének több része kifejezetten költői, sőt, „blank verse” (10 vagy 11 szótagos, jambusokból álló, rím nélküli verssor) formában íródott. Emiatt sokan a világirodalom legértékesebb művei közé sorolják e könyvet. A Kurzus intellektuálisan kifinomult gondolatrendszert épít fel. A spirituális inspirációt mély pszichológiai rálátással párosítja, miközben olyan jelenségekkel foglalkozik, mint a hiedelmek, a védekező mechanizmusok, az észlelés és az identitás.


Ugyanakkor az Út a csodákhoz rendkívül gyakorlatias. A Tankönyv napokra lebontott feladatai egy szisztematikus, lépésről-lépésre működő megközelítést kínálnak, mely segítségével jól alkalmazhatók a Kurzus alapelvei. Ezek a leckék nem igényelnek sok időt, vagy hosszantartó gyakorlást, de elvégzésükhöz szükség van a hajlandóságunkra ahhoz, hogy a világra vonatkozó értékrendünk minden alkotóelemét megkérdőjelezzük, valamint ahhoz, hogy képesek legyünk a dolgokat másként – Isten szemével – látni.

 

Az Út a csodákhoz tanításai szerint két alapvető gondolatrendszer létezik: az egyik az észlelésé, a másik a tudásé. Az észlelés gondolatrendszere önmagából fakadóan egy látszólagos világot épít, mivel az értelmezésen alapul, nem pedig a tényeken. Alapját az Istentől és egymástól való elkülönültségünkre vonatkozó hiedelmünk képezi. Ebből fakadóan hiszünk a gonosz, a bűn, a bűntudat, a félelem és a hiány létezésében. Mindez a látszatok világa, a születéssel és a halállal, az idővel és az állandó változással. Az észlelés eme gondolatrendszerét nevezi a Kurzus egónak; olyan hiedelmek sorozatának, amelyek középpontja a test, mint egyetlen valóság, valamint létezésünk határa.

 

A tudás világa azonban az igazságról szól. A Kurzus tanításai szerint a valódi világ – amely az igazságot tükrözi – csak spirituális látással észlelhető; testünk szemei nem látják. Az egység, a szeretet, az ártatlanság és a bőség világa a tudásé. A Kurzus szerint a valóságot kizárólag Isten gondolatai alkotják, melyek szeretetteljesek, állandóak, időtlenek és örökkévalók. A gonoszság, a bűn és a bűntudat a téves észlelés eredményei. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya; egy hiba, amely korrekciót és szeretetet igényel, nem pedig bűntudatot és büntetést.


Ha az észlelés világában – vagyis az ego gondolatrendszerében – ragadunk, az olyan, mintha csapdába estünk volna egy álomban. Ahhoz, hogy a valóságban felébredhessünk, a visszájára kell fordítanunk a gondolkodásunkat, és ki kell javítanunk a hibáinkat. A felébredéshez segítségre van szükségünk, mert fizikai érzékelésünk csak azokat az információkat fogadja el, amelyek az álom valóságosságában való hitünket erősítik. Az Út a csodákhoz a felébredés ösvényét kínálja nekünk azzal, hogy felhívja figyelmünket általános észlelésünk és identitásunk érzékelésének torzulásaira. Módszert ad a kezünkbe ahhoz, hogy korrigálhassuk e tévedéseket, és tisztábban láthassuk önmagunkat és a világot is. Az észlelés e megváltozását nevezi a Kurzus csodának.

 

Sok más gondolatrendszertől eltérően az Út a csodákhoz nem javasolja a világtól való elvonulást. Tanítása szerint kapcsolataink a tanulás, a felébredés és a gyógyítás egyedülálló lehetőségét rejtik. A Kurzus több megközelítési módot is ajánl, melyek segítségével meggyógyíthatjuk a félelem és a hiány érzésén alapuló kapcsolatokat. A többi emberhez való viszonyulásunkat arra használhatjuk, hogy elengedjük a múltat, a bűntudat és a sérelmek minden terhével együtt. Ehhez az eszköz az önmagunknak és a többieknek való megbocsátás. A Kurzus értelmezése szerint a megbocsátás az, amikor felismered, hogy a sérelem, amely testvéred részéről ért, a valóságban nem történt meg. A megbocsátás nem nézi el a bűnöket és teszi ezzel valóságossá őket. Az ő szemszögéből a bűn elkövetése nem történt meg. A megbocsátás nem a támadásról vagy a gyűlöletről szól, hanem a szeretet megnöveléséről ott, ahol erre a szükség megmutatkozik. Ha képesek vagyunk ilyen módon megváltoztatni észlelésünket, elmozdíthatjuk természetes örökségünk, a szeretet jelenlétének tudatosítása előtt tornyosuló akadályokat.


Az Út a csodákhoz célja, hogy kiképezzen rá, hogyan tudunk Isten hangjára, a Szent Szellemre figyelni. Isten elméjének kiterjesztéseként ő szolgál belső vezetőnkként; irányítja a gondolatainkat, pontosan megmondja, hogy mi a teendőnk, és megfelelő irányba tereli minden erőfeszítésünket. A valódi hatékonyság érdekében az a dolgunk, hogy megtanuljunk saját, belső tanítónkra hagyatkozni, ahelyett, hogy kívülről várnánk a segítséget. E vezettetés által rábukkanhatunk az egyedül nekünk szánt, Istentől kapott feladatunkra.


(Ezt az összefoglalót a www.miraclecenter.org  honlapon megjelenő, angol nyelvű könyvismertetőből fordítottam. Nyugodtan használd fel, és add tovább, ám ez esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu . Köszönöm.)


 

Címkék: ego észlelés álom identitás szöveg tudás igazság csoda megbocsátás tankönyv spirituális hiedelmek látni pszichológiai felébredés gyakorlatias elkülönültség

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása