HTML

A Course in Miracles

Az A COURSE IN MIRACLES című könyv 2003-ban került a kezembe. Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy lefordítsam és elvégezzem a 365 meditációs gyakorlatot. Ez a folyamat alaposan átalakította az életemet, és azokét is, akik ezen az úton velem tartottak és tartanak. Ezeken az oldalakon azokat a csodákat és gondolatokat szeretném megosztani, amelyeket átélek az úton. Gyere, tarts velem te is! Sarkadi Kriszta

Hozzászólások

  • Sarkadi Kriszta: @padmesue: Kedves Padmesue! Kérlek, írj nekem egy e-mailt a kriszta@igazabolszerelem.hu címre, és... (2011.01.16. 20:25) CSODAKURZUS INDUL FEBRUÁR 20-ÁN
  • Sarkadi Kriszta: @frater: Kedves János! Köszönöm, hogy mindannyiunk nevében megkérdezted az amerikai alapítványt a... (2010.03.11. 21:31) BÉKÉBEN ÉS BIZTONSÁGBAN (4. hét)
  • Aurelia54: Kedves Krisztina! köszönöm válaszod. visszanézve a kapcsolataimra, valóban megtalálható az a pilla... (2009.12.09. 09:32) A SZERELEM CSODÁJA

Gyakran meglátogatom a www.miraclecenter.org elnevezésű honlapot, ahol sokféle információval egészítheti ki tudását az angolul tudó. A szervezet vezetője, Beverly Hutchinson McNeff írta a napokban az alábbiakat:

Az A Course in Miracles 323-as leckéje így szól: Örömmel "feláldozom" a félelmet. Ha van kedved elengedni a félelmet és az áldozatot, a böjti időszak kiválóan alkalmas erre. A Kurzus meghívása arra szól, hogy a Szent Szellem iránymutatása alapján új látásmóddal tekintsünk a kereszténység tanításaira, és lássuk őket egy egészen más fényben. Ne azt vegyük észre benne, ami elkülönít, hanem ami egyesít minket a gyógyulásban. Ezért a Húsvétig tartó, böjti időszaknak nevezett hetekben A fény tanításai címmel útjára indítunk egy sorozatot. De miért foglalkozzunk egyáltalán a böjti időszakkal, ha a Kurzus említést sem tesz róla? Nos, talán a szót nem használja, de alaposan kielemzi azt a fontos fogalmat, ami a középpontjában áll: az áldozatot. Ezért, amíg a nyugati világ nagy része ezekben a hetekben az áldozathozatallal foglalkozik, mi szeretnénk valami másra irányítani a figyelmet: a fényre.

A Kurzus szerint a fény a tudást, vagyis az igazságot jelképezi, amit kisugározhatunk a világba. Ahogy a nap fénye lehetővé teszi, hogy fennmaradjon az élet a bolygónkon, a belőlünk sugárzó fény előmozdítja, hogy mások is felismerjék valódi életcéljukat, és azt akár megosszák velünk is. A most következő böjti időszak alatt szimbolikusan kisugározzuk a fényünket, hogy eloszlassuk az áldozathozatal sötét illúzióját.

A keresztény hagyományban ez az időszak a böjtölésről és a vezeklésről szól, amely hamvazó szerdán (február 17-én) kezdődik, és Húsvétig tart. Ilyenkor az a dolgunk, hogy feláldozzunk valamit, ami számunkra értékes - egy bizonyos fajta ételt, egy bizonyos tevékenységet, stb., így közelebb kerülünk Istenhez, növekszik megszenteltségünk, és így tovább. Ebben a felállásban úgy tűnik, Isten szeretete valamiféle alku tárgyát képezi, amit a Kurzus így fogalmaz meg: "azért adunk, hogy kapjunk" - ez pedig az a hiedelem, ami az ego gondolatrendszerének a középpontjában áll. Így fogalmaz a Szöveg: "Amikor az adás mozzanatát az áldozathozatallal hozod összefüggésbe, csak azért adsz, mert úgy hiszed, valami jobbat kapsz cserébe, ezért megéri lemondanod arról, amit odaadsz".

A Szent Szellem vezettetését követve áldozat nem létezik, mivel semmiért nem kell fizetni, vagy vezekelni. Isten tökéletes gyermekei vagyunk - királyságának örökösei. Az Ő jelenlétében meggyógyul minden fájdalom, és a veszteség minden gondolatát felváltja a béke. A kérés csak annyi, hogy "áldozzuk fel" az áldozatot magát (a szenvedést, a szomorúságot, az aggodalmat, a kétséget, stb.), és engedjük meg, hogy Isten fénye és szeretetete elárassza a tudatosságunkat.

Ezért aztán használjuk ezt a böjti időszakot arra, hogy szimbolikusan elengedjük az áldozat fogalmát - a szenvedés és a fájdalom világának szükségességét -, valamint, hogy megtanuljunk e világban élni, miközben tudjuk, hogy nem e világból valók vagyunk. A Kurzus szerint a valóság nem követeli meg tőlünk, hogy lemondjunk a világról - mivel, ha még mindig értékesnek tartjuk, ez áldozatnak tűnne számunkra -, de azt sem tanácsolja, hogy túlzott fontosságot tulajdonítsunk neki. Hívása arra szól, hogy az e kettő közötti ösvényen járjunk; azon, ami kivezet a veszteség, az áldozathozatal, és a nélkülözés bűvköréből. Ezt az utat akkor tudjuk követni, ha hátralépünk, és hagyjuk, hogy Ő vezessen. Csak annyit kell tennünk, hogy minden nap gondolunk Őrá, hogy szólhasson hozzánk, és biztosíthasson határtalan szeretetéről és végtelen bizalmáról. (Mindez más szavakkal a 155. leckében szerepel.)

Ezért a böjti időszak február 17-vel kezdődő minden szerdáján a Fény tanításaiból egy-egy leckét választunk azzal a szándékkal, hogy Isten kezébe helyezzük a fájdalmainkat, az aggodalmainkat, a félelmeinket, a szenvedésünket, a betegségeinket és az élet összes terhét, hogy Isten újjászületett gyermekeiként ébredhessünk fel, olyanokként, amilyenek valójában vagyunk. Ahogy a hamvaiból feltámadó, mítikus főnix madár, mi is lerázzuk magunkról az áldozat éveit, és megerősítjuk abbéli vágyunkat, hogy "hátralépjünk, és hagyjuk, hogy Ő vezessen".

Hét héten keresztül, szerdánként találkozunk itt, hogy elolvassuk az arra a hétre vonatkozó útmutatást. Szívesen veszem véleményedet, tapasztalataidat is az olvasottakkal kapcsolatban.

(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utacsodakhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr141745313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.