Amikor 2003 őszén a gyakorlatok elvégzésébe belefogtam, néhány hét után rájöttem, ha ez így megy tovább, abba fogom hagyni. A folytatáshoz társakra van szükségem. Mivel akkor már 14 éve voltam gyakorló tréner az üzleti világban, valamint spirituális és önismereti tanulócsoportok vezetője, most is az az ötletem támadt, hogy szervezek magam köré egy csoportot, akikkel együtt élvezetesebb és könnyebb lesz a gyakorlatozás.
Így is történt, összegyűlt 10 bátor jelentkező, ám jó részük nem tudott angolul. Így kényszerültem rá, hogy a mintegy 500 oldalnyi anyagot hétről hétre lefordítsam. Ahogy ma visszatekintek, nem teljesen értem, hogyan történt. Olyan, mintha én is valamiféle csatornává váltam volna, akin keresztül megérkezett a magyar nyelvű változat. Megterhelő és megtisztelő feladat volt egyben.
Az első csoport 2003 őszén kezdte és 2004 decemberében fejezte be a közös munkát. Ez azt jelenti, hogy ez alatt a kicsit több, mint egy év alatt elvégeztük mind a 365 meditációs gyakorlatot. Mindannyiunk számára világossá vált, hogy valójában nem fejeztünk be semmit – az eltelt egy év pusztán egy út kezdete …
2005 tavaszán aztán el is indítottam egy második csoportot, 2007 januárjában pedig egy harmadikat. A gyakorlatokat mindig újra és újra elvégeztem, velük együtt. Ma már nincs szükségem csoportra a gyakorlatozáshoz, mert beépült az életembe ez a fajta rendszeres meditáció.
Épp ma találkoztam valakivel, aki (szintén az én fordításomat használva) néhány hónapon belül a gyakorlatok végére ér. Megkérdezte tőlem, hogy látok-e valamilyen különbséget a három alkalom – a három év – között, amikor újra és újra, szisztematikusan foglalkoztam az anyaggal.
A válaszom az volt, hogy igen, látok. Az első év számomra az intellektuális befogadásról szólt. Mivel szinte éjt nappallá téve fordítottam, és a csoportban is erről szóltak a beszélgetések, először is értelmeznem kellett mindazt, amit olvasok, amit átélek. Az első év arról szólt, hogy felfogjam, miről is szól ez az egész, illetve, hogy beengedjem gondolatrendszerembe az új látásmódot.
A második évben látszólag ugyanazt tettem – végeztem a gyakorlatokat, minden nap egyet. Ám az életem fokozatosan elkezdett megváltozni, és azt vettem észre, hogy a kérdés most már ez:
- Rendben, végzed a gyakorlatokat, megértetted, mit jelentenek, lássuk, képes vagy-e életed éles helyzeteiben is alkalmazni a tanultakat? - Ugyanis rendre olyan szituációkba kerültem, amelyeknek egyedüli megoldása az volt, ha másként gondolkodom és másként cselekszem, mint eddig. Méghozzá aszerint, amit az A Course in Miracles útmutatásai alapján megtanultam. A második év tehát a tanultak intenzív, gyakorlati alkalmazásáról szólt.
A harmadik év pedig az egésznek az elmélyítését hozta. Akkor kezdődött el bennem az a folyamat, melynek hatására az Út a csodákhoz tanítása valódi meggyőződésemmé vált. Akkor már nagyon sokan találtak meg az anyaggal kapcsolatos kérdésekkel, és észrevettem, hogy már tudok válaszolni rájuk, már képes vagyok elmagyarázni olyan alapvetéseket, melyeknek korábban pusztán a megértése is nagy kihívást okozott.
Mindhárom folyamat – a megértés, a gyakorlati alkalmazás, valamint az elmélyülés – azóta is tart. Úgy vélem, nem is fogok egyhamar a végére érni. Nyilván te is ismered azt a jelenséget, hogy amikor egy könyvet másodjára olvasol, olyan dolgokat találsz benne, amelyek mintha elsőre kimaradtak volna belőle. Nos, az A Course in Miracles anyagára ez fokozottan igaz. Valahányszor elolvasok belőle egy részt, az újabb felismeréseket, újabb gyakorlásra alkalmas élethelyzeteket, valamint újabb megválaszolandó kérdéseket hoz.
(Írásomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)