Kedves Olvasóm!
2010. júniusától új helyen olvashatod az A Course in Miracles témáira vonatkozó írásaimat, itt:
Szeretettel várlak!
Sarkadi Kriszta
Ezt az írást mostantól itt érheted el:
http://www.csodautas.com/2010/07/szerelem-aldas-vagy-atok.html
Várlak!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Régóta feltett szándékom, hogy eljussak abba az állapotba, amikor már tényleg nem számít, hogy mit mondanak - vagy nem mondanak -, mit tesznek - vagy mit nem tesznek - mások. Nem a vállamat közömbösen megrántó arroganciára gondolok, hanem arra az - Istenhez kapcsolódó - belső erőre, amely tisztában van saját értékességével, és nem mások reakciójától teszi azt függővé.
A böjti időszak utolsó, hetedik hetében ennek az állapotnak a kialakításához ad útmutatást a Kurzus 50. gyakorlata.
1. Ez a válasz minden problémára, amellyel ma és holnap és azután is mindig összetalálkozol majd. Ebben a világban mindenről azt hiszed, hogy megvéd, kivéve Istenről. A bizalmadat jelentéktelen és őrült jelképekbe helyezed: tabletták, pénz, „védő” ruházat, befolyás, tekintély, szeretve lenni, ismerni a „megfelelő” embereket: végtelen a listája azoknak a semmit sem jelentő dolgoknak, amiket mágikus erővel ruházol fel.
2. Mindezekkel Isten Szeretetét helyettesíted. Becsben tartásuk a testtel való azonosulást segíti elő. Az egót dicsőítő szólamok mind. Ne bízz abban, ami értéktelen. Nem fog megvédeni.
3. Csak Isten Szeretete képes minden körülmények között megoltalmazni téged. Kiemel minden megpróbáltatásból, és magasra emel: az ebben a világban észlelt veszélyek fölé, a tökéletes béke és biztonság állapotába. Eljuttat egy olyan elmeállapotba, amit semmi nem fenyegethet vagy zavarhat, és ahol Isten Fiának nyugalmát semmi nem háborgathatja.
5. Ne bízz az illúziókban. Cserbenhagynak téged. Bizalmaddal a benned lévő Isteni Szeretetet ruházd föl; örök, változatlan, és mindig melletted áll. Ez a válasz mindenre, amivel ma szembe találod magad. A bensődben rejlő Isteni Szereteten keresztül minden látszólagos nehézséget erőfeszítés nélkül és teljes magabiztossággal tudsz megoldani. Ezt ma gyakran mondd el magadnak. Ez egy – a bálványimádattól megszabadító – függetlenségi nyilatkozat, az önmagaddal kapcsolatos igazság tudomásulvétele.
6. Két alkalommal – reggel és este – szánj tíz-tíz percet arra, hogy a mai állítás mélyen beágyazódjon a tudatodba. Ismételgesd, gondolkodj róla, engedd, hogy felbukkanjanak olyan gondolatok, amelyek segítenek a benne rejlő igazság felismerésében, és hagyd, hogy az oltalom és bizonyosság takarójaként átöleljen a béke. Haszontalan és ostoba gondolatoknak ne engedd meg, hogy Isten Fiának szent elmélkedését megzavarják. Ez a Mennyek Birodalma. Pihenőhely, melyet Atyád örökre neked szánt.
Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Az elmúlt évek során ténylegesen megtapasztaltam, hogy a csodák megéléséhez semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy belső terünket tisztán tartsuk. Tisztán az elvárásoktól, a félelmektől és a belőlük fakadó sérelmektől. Mivel szenvedélyem az önmagamon való kísérletezés, majd a felismerések különböző formában való átadása, emellett pedig húsz éve foglalkozom felnőttek képzésével, előbb-utóbb megtalálom a módját, hogyan lesz saját felismeréseimből tanulható, tanítható, továbbadható tudás és gyakorlat. Április 3-án,
az együtt töltött másfél órában arról fogok neked mesélni - és annak megtapasztalására hívlak -, hogyan tisztíthatjuk meg, és tarthatjuk tisztán ezt a belső teret annak érdekében, hogy életünkben természetessé váljanak a csodák.
Minden további információt megtalálsz itt: A csoda bennünk lakozik.
Elérkeztünk A fény tanításainak 6. hetéhez. A Kurzus 47. gyakorlata lesz segítségünkre abban, hogy megtapasztaljuk: elég csak egyetlen - saját belső Forrásunk felé forduló - mozdulatot tennünk ahhoz, hogy alkalmatlanság-érzésünk elmúljon és nyugtalanságunk megszűnjön. Íme:
1. Ha a saját erődben bízol, minden okod megvan rá, hogy nyugtalan légy, aggódó és félénk. Mi az, amit képes vagy megjósolni, vagy irányítani? Mi az benned, amire számítani lehet? Mi tenne képessé arra, hogy egy probléma minden elágazását ismerd, és olyan módon oldd meg, hogy abból csak jó származzon? Mi az benned, ami megadja neked a jó megoldás felismerését, és a garanciát arra, hogy az meg is valósul?
2. Ezek közül egyikre sem vagy képes pusztán önmagadtól. Ha mégis azt hiszed, hogy igen, akkor olyan helyre helyezed a bizalmadat, ahol az nem biztosított, és megerősíted a félelem, az aggódás, a depresszió, a harag és a bánat létét. Ki az, aki biztonságban érezheti magát, miközben a gyengeségbe helyezte a bizalmát? Ugyanakkor ki az, aki gyengének érzi magát, miközben hitét az erőbe vetette?
3. Minden körülmények között Isten a biztonságod. Hangja megszólal minden helyzetben, és azok minden apró részletében; pontosan elmondja, hogy mi a teendőd ahhoz, hogy megkapd az erejét és élvezd a védelmét. Nincsenek kivételek, mert Isten nem tesz kivételt. És a Hang, amely megszólal, úgy gondolkodik, ahogy Ő.
4. Ma megpróbáljuk elhagyni gyengeségedet, hogy elérjük a valódi erő Forrását. Négy ötperces gyakorlási periódusra van szükség, ezen kívül több és hosszabb alkalom is javasolt. Ahogy mindig, kezdd azzal, hogy behunyt szemmel elmondod a mai állítást. Aztán egy-két percig kutasd fel életed azon szituációit, melyekben megjelent a félelem, majd ereszd szélnek mindegyiket ezzel a mondattal:
Isten erejében bízom.
5. Most próbálj meg minden olyan ügyet magad mögött hagyni, mely alkalmatlanságod érzéséből fakad. Nyilvánvaló, hogy minden szituáció, amely nyugtalanná tesz, az alkalmatlanság érzésével kapcsolatos, hiszen ha nem így lenne, tudnád, hogy sikeresen meg fogod oldani a helyzetet. A magabiztosságot nem az önmagadba vetett hit adja. A benned lévő Isteni Erő tesz mindenben sikeressé.
6. Esendőséged felismerése egy szükséges lépés hibáid kijavításában, de nem elegendő ahhoz, hogy megadja neked azt a magabiztosságot, amelyre szükséged van, és amit megérdemelsz. Arra is rá kell ébredned, hogy a valódi erődbe vetett bizalom minden vonatkozásban és minden körülmények között teljes mértékben indokolt.
7. A gyakorlás későbbi fázisában próbáld meg elméd legmélyén a valódi biztonságot elérni. Onnan ismered fel, hogy – még ha csak egy rövid időre is – a mélységes béke érzése tölt el. Az elméd felszínén szokásos módon burjánzó összevisszaságot hagyd tovahullámzani, és indulj el alattuk, mélyen lefelé, a Mennyei Birodalomba. Van benned egy hely, ahol tökéletes béke uralkodik. Van benned egy hely, ahol semmi sem lehetetlen. Van benned egy hely, ahol Isten Ereje lakozik.
8. Napközben ismételgesd gyakran a mondatot. Ezzel válaszolj bármire, ami megzavar. Emlékezz: jogod van a békéhez, mert Isten erejébe helyezed a bizalmadat.
Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Ez az egyik legegyszerűbb, mégis sorsfordító hatással bíró gyakorlat. Nagyon sokszor használom, "véletlenül" ma is.
Ma találkoztam valakivel, akit nagyon szeretek. Ám a beszélgetés nem sikerült jól, falakat, távolságot éreztem köztünk. Ahogy sétáltam hazafelé, azon gondolkodtam, hogy mi történhetett. Vajon miért éreztem így magam? Mi okozhatta a távolságot?
Ám a válasz nem érkezett meg, a rossz érzés viszont fokozódott. Ekkor jutott eszembe a mondat: A békét is láthatnám e helyett. Hiszen nyilvánvalóan zaklatott vagyok; olyasmire gondolok, ami eltávolít a békétől.
Elkezdtem ismételgetni a mondatot, és amikor már egyáltalán nem foglalkoztam vele, bevillant a válasz az eredeti kérdésemre: zaklatottságomat az okozta, hogy elvárásaim voltak. Elképzeltem, hogyan fog lezajlani a találkozó, mit fogok "kapni" a beszélgetéstől. Nem kaptam meg, amit vártam. Akivel találkoztam, nem elégítette ki a szükségleteimet. Mivel nem is ez a dolga. Ő úgy viselkedett, ahogy. Önmagát adta, a tőle éppen telhető legteljesebb módon. Dönthetek úgy, hogy ezzel elégedetlen vagyok, és akkor megmarad a zaklatottságom. És dönthetek úgy, hogy elfogadom, ami történt, nem minősítem, sőt: emlékezem rá, hogy ami történt, nem minősíti sem őt, sem engem.
Boldoggá tett a tudat, hogy ismét megtapasztalhattam: egyre rövidül az idő, amire szükségem van ahhoz, hogy a zaklatottságból a békébe jussak. Most is ez történt; mire végiggondoltam a fentieket, visszatért a jókedvem. Még a nap is kisütött. Megnyugodtam: nem történt semmi, amin rágódni kellene, amin változtatni kellene. Béke van.
A böjti időszak 5. hetében (március 17-től) a Kurzus 34. gyakorlatát használva arra fogunk törekedni, hogy létrehozzuk, és fenntartsuk magunkban a békét. Íme az eredeti gyakorlat:
1. A mai állítással elkezdjük összegyűjteni azokat a feltételeket, amelyek a másfajta látásmódot jellemzik. Az elme békéje nyilvánvalóan egy belső dolog. A saját gondolataiddal kezdődik, majd kifelé terjeszkedik. A te békés elméd az, amelyből létrejöhet a világ békés érzékelése.
2. Három hosszabb gyakorlási periódus szükséges a mai feladathoz. Ezekből egy reggel, egy pedig este javasolt, a harmadik pedig köztük bármikor, amikor leginkább késznek érzed rá magad. Behunyt szemmel végezd mindhárom gyakorlatot. A belső világod az, amelyre a mai állítást alkalmaznod kell.
3. E hosszabb gyakorlási szakaszokban körülbelül ötpercnyi elmekutatásra van szükség. Keress meg minden félelmet szülő gondolatot, feszültséget provokáló szituációt, „támadó” személyt és eseményt, vagy bármi mást, amivel kapcsolatban szeretet nélküli gondolatokat táplálsz. Kényelmesen figyeld meg őket, és közben lassan ismételgesd a mai állítást; majd hagyd, hogy mindegyik továbbhaladjon és felváltsa a következő.
4. Ha nehézséget okoz, hogy meghatározott dolgokra gondolj, csak ráérősen mondogasd magadban a mondatot, anélkül, hogy bármi konkrétumra alkalmaznád. De légy biztos benne, hogy nem is zársz ki semmit.
5. A rövidebb gyakorlási alkalmak legyenek gyakoriak és használd az állítást bármikor, amikor úgy érzed, hogy lelki békéd veszélyben forog. A cél az, hogy egész nap védd magad az ilyen kísértésektől. Ha különösen nehéz helyzetbe kerülsz, ebben a formában használd a mondatot:
A békét is láthatnám ebben a helyzetben, a helyett, amit most látok benne.
6. Ha a lelki békédet érő támadások olyan általánosabb és ártalmas érzelmek formájában érnek, mint például a depresszió, az idegesség vagy az aggódás, eredeti formájában alkalmazd az állítást. Ha bármely speciális összefüggésben úgy találod, hogy egynél többször kell használnod a mondatot ahhoz, hogy megváltozzon elméd állapota, akkor szánj rá több időt és akár perceken keresztül is ismételgesd az állítást, mindaddig, amíg enyhülést nem érzel. Segít, ha konkrétan így fogalmazol:
A depresszió, idegesség vagy aggódás érzését (vagy az erről a helyzetről, személyiségről vagy eseményről alkotott gondolataimat) kicserélhetem a békére.
Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Szinte minden nap írok valamit, különböző témákban. Ha érdekel, látogasd meg az alábbi oldalakat.
A www.igazabolszerelem.hu oldalon arról írok, milyen módon érhetjük el, hogy megszülessen bennünk és velünk maradjon a szerelem.
A www.sarkadikriszta.com egy igazi, színes paletta, melyen sokféle témában találod meg mind az írásaimat, mind a programajánlóimat.
Remélem, mindegyikben találsz érdekes és hasznos információkat.
Ha már böjti időszak van, mondjunk le valami olyasmiről, ami ténylegesen több boldogságot hozhat az életünkbe: ezen a héten (március 10-től) tegyünk határozott lépéseket abba az irányba, hogy elengedjük a sérelmeinket. Ebben a tankönyv 68. leckéjének útmutatásait érdemes követni. Íme:
1. Te, akit a szeretet önmaga hasonlatosságára teremtett, nem tartogathatod a sérelmeket és ismerheted Önvalódat. Egy sérelem megtartása egyenlő azzal, hogy elfelejted, ki vagy. Egy sérelem megtartása azt jelenti, hogy a testeddel azonosítod magad. Egy sérelem megtartásával megengeded az egónak, hogy irányítsa az elmédet, és halálra hibáztassa a testedet. Talán most még nem ismered fel teljes egészében, hogy a sérelmek őrizgetése mit tesz az elméddel. Látszólag elszakít a Forrásodtól, és különbözővé tesz Őtőle. Azt hiszed, hogy Ő olyan, mint amilyenné a gondolataidban te váltál, mivel Teremtőjét senki sem tudja önmagától különbözőként felfogni.
2. Elvágva Önvalódtól – amely, míg tudatában marad Teremtőjéhez való hasonlatosságának, látszólag alszik -, álmában illúziókat szövögető elméd nagyon is ébernek tűnik. Eredhet-e mindez a sérelmek megtartásából? Ó, igen! Mivel ő, aki e sérelmeket őrzi, tagadja, hogy a szeretet teremtette volna, és a gyűlöletről szóló álmában Teremtője félelmetessé vált számára. Ki az, aki gyűlöletről álmodik és közben nem fél Istentől?
3. A sérelmek őrzői saját elképzelésük szerint határozzák meg Isten mibenlétét – ez épp olyan bizonyos, mint az is, hogy Isten saját képére teremtette, és Önmaga részeként határozta meg őket. Akik megtartják a sérelmeket, bűntudattól szenvednek – ez épp olyan bizonyos, mint az, hogy akik megbocsátanak, megtalálják a békét. Akik a sérelmeket tartogatják, elfelejtik, kik ők valójában – ez épp olyan bizonyos, mint az, hogy akik megbocsátanak, emlékezni fognak.
4. Ha elhinnéd, hogy mindez így van, hajlandó lennél lemondani a sérelmeidről? Talán azt gondolod, hogy nem tudod elengedni őket. Ez azonban pusztán motiváció kérdése. Ma megpróbáljuk felderíteni, hogyan éreznéd magad nélkülük. Ha ez egy kicsit is sikerül, soha többé nem lesz problémád a motivációval.
5. A mai hosszabb gyakorlást kezdd azzal, hogy felkutatod az elmédben azokat, akikkel szemben nagyobbnak nevezhető sérelmeket dédelgetsz. Néhányukat egészen könnyű lesz fellelni. Azután gondolj a látszólag kisebb sérelmekre, amelyeket azokkal szemben táplálsz, akiket kedvelsz, sőt, akikről azt gondolod, hogy szereted őket. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy senki nincs, akivel szemben ne dédelgetnél valamiféle sérelmet. Így önmagad észlelésében egyedül maradtál az egész világegyetemben.
6. Most határozd el, hogy barátokként tekintesz ezekre az emberekre. Gondolatban mondd el mindegyiküknek:
Barátomként tekintek rád azért, hogy emlékezzek rá: te is én vagyok, valamint azért, hogy végre megismerjem magam.
A hátralévő időt töltsd azzal, hogy úgy gondolsz magadra, mint aki teljes békében van mindennel és mindenkivel, biztonságban egy olyan világban, amely megvéd és szeret téged, és amelyet te is viszontszeretsz. Érezd, amint körbevesz a biztonság; körülötted lebeg és felemel. Ha csak rövid időre is, de próbáld meg elhinni, hogy semmi nem tud bántani, semmilyen módon. A gyakorlás végén mondd el magadnak:
A szeretet nem tartogatja a sérelmeket. Amikor elengedem az összes sérelmemet, tudni fogom, hogy tökéletes biztonságban vagyok.
7. A rövid gyakorlásoknak legyen része az is, hogy bármely sérelemről szóló gondolat jelentkezése esetén – akár fizikailag jelen van az, akiről szó van, akár nincs – gyorsan mondd el az alábbiakat:
A szeretet nem tartogatja a sérelmeket. Nem hagyom cserben Önvalómat.
Ezen kívül óránként több alkalommal ismételd el a következőket:
A szeretet nem tartogatja a sérelmeket. Önvalómra ébredek, ha felhagyok a sérelmeimmel és felébredek Őbenne.
Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
A böjti időszak harmadik hetében (március 3-tól) a megbocsátást gyakoroljuk. Amint felismerjük saját ártatlanságunkat, már jobban látjuk azt is, hogy miért nincs szükség semmiféle áldozathozatalra.
Mindebben most a Kurzus 46. leckéje lesz a segítségünkre.
1. Isten nem bocsát meg, mert sohasem ítélkezett. És az ítélkezés teszi szükségessé a megbocsátást. Ennek a világnak nagy szüksége van a megbocsátásra, de ennek oka az, hogy ez az illúziók világa. Akik megbocsátanak, ezzel megszabadulnak az illúzióktól, és hozzájuk kötözik magukat azok, akik megtagadják a megbocsátást. Ha csak magad fölött ítélkezel, akkor csak magadnak kell megbocsátanod.
2. Bár Isten nem bocsát meg, mindazonáltal az Ő Szeretete a megbocsátás alapja. A félelem elítél, a szeretet megbocsát. Azzal, hogy az elmét visszavezeti az isteni tudatossághoz, a megbocsátás megsemmisíti, amit a félelem létrehozott. Ezért a megbocsátást nyugodtan hívhatjuk üdvözülésnek, vagy megszabadulásnak. Ez az illúziók felszámolásának eszköze.
3. Fontos, hogy ma legalább három, öt perces alkalmad legyen a gyakorlásra, rövidebb pedig annyi, amennyi csak lehetséges. A hosszabb gyakorlást kezdd azzal, amivel mindig: ismételd el magadnak az állítást. Eközben hunyd be a szemed, és egy-két percet tölts azzal, hogy felkutatod elmédben mindazokat, akiknek nem bocsátottál meg. Nem számít, hogy „mennyire” nem bocsátottál meg nekik. Vagy teljesen megbocsátottál, vagy semennyire.
4. Ha jól végzed a feladatot, semmilyen nehézségbe nem ütközik majd, hogy meglehetősen nagy számú olyan emberre bukkanj, akinek nem bocsátottál meg. Jól alkalmazható szabály, hogy megfelel mindenki, akit nem kedvelsz. Nevezd meg őket és mondd ezt:
Isten Szeretetében megbocsátok neked, (név).
5. A mai gyakorlás első részének az a célja, hogy olyan helyzetbe hozzon, amelyben megbocsátasz magadnak. Miután az állítást elmondtad mindazokkal kapcsolatban, akik eszedbe jutottak, mondd el magadnak is:
Isten Szeretetében megbocsátok magamnak.
A gyakorlási idő hátralévő részében pedig gyűjts össze néhány, a témához kapcsolódó gondolatot, mint például:
Isteni Szeretettel szeretem magam.
Az Isteni Szeretetben áldott vagyok.
6. A te kijelentéseid ettől teljesen eltérőek is lehetnek, de ne veszítsd szem elől a központi állítást. Például ilyeneket is mondhatsz:
Mivel Isten Fia vagyok, nem lehetek bűnös.
Nekem már megbocsátottak.
Egy Istennek kedves elmében nem létezik félelem.
Nincs szükség támadásra, mert a szeretet megbocsátott nekem.
Ugyanakkor fontos, hogy a gyakorlást az eredeti állítás megismétlésével zárd.
7. A rövidebb gyakorlások alkalmával mondd el a mai mondatot eredeti formájában, vagy valamilyen más, a témához kapcsolódó módon. Fontos, hogy amikor szükséges, az alkalomra szabott formában is használd. A nap folyamán bármikor szükséged lehet erre, amikor észreveszed, hogy valaki (akár jelen van, akár nincs) negatív reakciót vált ki belőled. Ilyen esetekben halkan mondd el neki:
Isten Szeretetében megbocsátok neked.
Nem Isten az, aki megbocsát, de az Ő szeretetével összekapcsolódva eltölt minket az erő, amely ahhoz szükséges, hogy életünk fájdalmas helyzeteire újra ránézzünk, és észrevegyük bennük a szeretetet kérő segélykiáltást. Ahogy felismerjük e "fájdalmak" valódi természetét, ráébredünk saját és testvéreink ártatlanságára.
Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz annak hatására, hogy minden nap eltöltesz egy pár percet azzal, hogy megbocsáss magadnak és másoknak.
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
A böjti időszak második hetéhez érkeztünk - folytatjuk a fény kiárasztását annak érdekében, hogy felszámolhassuk az áldozathozatal szükségességének illúzióját. (Erről részletesebben olvashatsz : itt.)
Ebben most a Kurzus 93. leckéje lesz a segítségünkre.
1. Hiedelmeid szerint a gonoszságnak, a sötétségnek és a bűnnek adsz otthont. Azt hiszed, ha bárki is megismerné veled kapcsolatban az igazságot, visszataszítónak találna, és hátrahőkölne, mint egy mérges kígyó láttán. Azt gondolod, ha kiderülne számodra, hogy milyen vagy valójában, annyira megrémülnél, hogy önkezeddel akarnál véget vetni az életednek, és csak akkor élnél tovább, ha ez lehetetlennek bizonyulna.
2. Ezek a hiedelmek annyira szilárdak, hogy nehéz abban segíteni téged, hogy meglásd: minden alapot nélkülöznek. Vagy abban, hogy elkövetett hibáid nyilvánvalóságát megkérdőjelezd. A megszabadulást sokféle módon kerested; becsaptak, te is átvertél másokat, őrült fantáziáktól és kegyetlen álmoktól féltél; porból készült bálványok előtt hajlongtál – mindezt pusztán hiedelmeid teszik igazzá.
3. Ma megkérdőjelezzük mindezt; nem abból a szempontból, hogy mit gondolsz, hanem egy egészen más hivatkozási pont alapján, melynek fényében az ilyen haszontalan gondolatok egyszerűen értelmüket vesztik. Ezek a gondolatok nincsenek összhangban Isten Akaratával. Ő nem osztozik veled ezekben a furcsa hiedelmekben. Ez elég annak bizonyítására, hogy tévesek, de persze te nem így érzékeled.
4. Miért ne tölthetne el mindent felülmúló örömmel annak bizonyossága, hogy mindaz a gonoszság, amelyről azt hiszed, hogy véghezvitted, sohasem történt meg, hogy bűneid nem léteznek, hogy olyan tiszta és megszentelt vagy, ahogyan megszülettél, és hogy világosság, öröm és béke lakozik benned? Az önmagadról alkotott kép nem állhat ellen Isten Akaratának. Azt hiszed, hogy ez a halál, pedig ez az élet maga. Azt hiszed, mindez tönkretesz, pedig épp megmenekültél.
5. Az az önmagad, akit te alkottál meg, nem Isten Fia. Tehát egyáltalán nem létezik. És bármit tesz vagy gondol – nem létezik az sem. Se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak valótlan, semmi több ennél. Nem áll harcban Isten Fiával. Nem bántja őt és nem támadja a békéjét. Nem változtatta meg a teremtést, az örök bűntelenséget sem alacsonyította bűnné, sem a szeretetet gyűlöletté. Milyen erőt birtokolhat általad készített éned, amikor szembe akar szállni Isten Akaratával?
6. Bűntelenségedet Isten garantálja. Ezt addig kell ismételni, amíg el nem fogadod. Ez az igazság. Bűntelenségedet Isten garantálja. Semmi sem érintheti, vagy változtathatja meg, amit Isten örökkévalónak teremtett. Általad készített éned, aki gonosz és bűnökkel teli, értelmetlen. Bűntelenségedet Isten garantálja; világosság, öröm és béke lakozik benned.
7. A megszabadulás egyetlen gondolat elfogadását igényli: olyan vagy, amilyennek Isten teremtett, nem pedig amilyenné te alakítottad magad. Bármilyen gonoszságról is gondolod azt, hogy elkövetted, olyan vagy, amilyennek Isten teremtett. Bármilyen hibát is vétettél, a rólad szóló igazság ugyanaz marad. A teremtés örök és változatlan. Bűntelenségedet Isten garantálja. Pontosan olyan vagy, amilyennek Isten teremtett, és örökké ilyen is maradsz. Világosság, öröm és béke lakozik benned, mivel Isten oda helyezte őket.
8. Vagy az vagy, amit Isten teremtett, vagy az, amit te alkottál. Az egyik Önvaló igaz; a másik nem létezik. Próbáld megtapasztalni Önvalód egységét. Ismerd el megszenteltségét, és a szeretetet, amelyből teremtődött. Isten ennek az Önvalónak teremtett téged; ne próbáld ezt összezavarni azzal, hogy magasztosságát a gonosz és a bűn bálványai mögé rejted, melyeket azért hoztál létre, hogy a helyére álljanak. Hadd foglalja el az Őt megillető helyet. Tessék: ez vagy te. És mivel ez így van, világosság, öröm és béke lakozik benned.
9. Ma sokat tehetsz a világ megszabadulásáért. Sokat tehetsz azért, hogy közelebb kerülj ahhoz a szerephez, amelyet a megszabadulásban Isten neked szánt. És sokat tehetsz azért is, hogy elmédbe ágyazd a meggyőződést arról, hogy a mai állítás valóban igaz.
Ezen a héten kezdd minden reggel a napodat azzal, hogy néhány percre elcsendesedsz, és magadban az alábbi két mondatot mantraszerűen ismételgeted, hogy felismerd: ezek a kijelentések a veled kapcsolatos igazságot írják le:
Világosság, béke és öröm lakozik bennem. Bűntelenségemet Isten garantálja.
Akár felírhatod őket egy cédulára és magadnál hordhatod egész héten, vagy kiteheted egy olyan helyre, ahol gyakran látod, vagy készíthetsz róla egy rendszeres emlékeztetőt a számítógépeden vagy a telefonodban.
Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Hamvazó szerdán (február 17-én) megkezdjük 40 napos, belső utazásunkat, hogy "feláldozzuk az áldozatot", vagyis elengedjük szükségtelen félelmeinket. (Erről részletesebben olvashatsz egy korábbi bejegyzésben: itt.) Ezen az első héten a Kurzus 157. leckéje lesz ehhez az iránymutatónk. Íme az idézet:
1. A mai a csend és a bizalom napja. Az ígéret különleges ideje ez napjaid sorában. A Mennyország választotta ki ezt az időszakot, hogy elárassza időtlen fényével, amikor az örökkévalóság visszhangjai hallatszanak. A mai egy megszentelt nap, mert egy új tapasztalatot hoz; egy másfajta érzést és tudatosságot. Hosszú napokat és éjszakákat töltöttél a halál ünneplésével. Ma megtanulod az élet felett érzett örömöt átélni.
2. A tananyagnak ez egy lényeges fordulópontja. Egy új dimenziót teszünk hozzá az eddigiekhez; egy friss tapasztalatot, amely bevilágít mindent, amit eddig tanultunk, és felkészít mindarra, ami még hátravan. Elvezet minket az ajtóhoz, ahol megszűnik a tanulás, és egy pillantást vethetünk arra, hogy mi rejlik az elérhető legmagasabb csúcsai mögött. Egy percre itt hagy minket, és mi belépünk; az irányban és egyetlen célunkban is biztosak vagyunk.
3. Ma megadatik neked, hogy megérezd a Mennyek Birodalmának érintését, bár vissza fogsz térni tanulói ösvényedre. De már elég nagy utat tettél meg ahhoz, hogy megfelelően megváltoztathasd az időt, és így a törvényei fölé emelkedhess, és kis időre beléphess az örökkévalóságba. Erről később egyre többet fogsz tanulni, ahogy minden, hűségesen elismételt lecke egyre gyorsabban juttat el téged erre a megszentelt helyre, hogy egy percre magadra hagyjon ott Önvalóddal.
4. Ő fogja mai gyakorlásodat irányítani, mivel amit ma kérsz, az az, amit Ő akar. És mivel ma az akaratod az Övével egyesült, megkapod, amit kérsz. Semmi másra, csak a mi állításra van szükséged ahhoz, hogy elméd megvilágosodjon, és nyugodt várakozással, csendes örömmel pihenjen, amíg te gyorsan magad mögött hagyod a világot.
5. A mai naptól eredendő odaadás járja át szolgálatodat, és egy olyan ragyogás, amely ujjaidon keresztül eléri azokat, akiket megérintesz, és megáldja azokat, akiken megpihen tekinteted. Mindenkihez, akivel találkozol, akire gondolsz, vagy aki rád gondol, megérkezik egy látomás. Mai tapasztalatod olyannyira átalakítja az elmédet, hogy Isten megszentelt Gondolatainak próbakövévé válik.
6. Tested ma megszentelt lesz, mivel mostantól az egyetlen célja az, hogy mai tapasztalatod látomásával beragyogja a világot. Az ilyen tapasztalatot nem lehet közvetlenül átadni. De szemeinkben ott marad a látomás, amelyet mindenkinek felajánlhatunk, hogy minél hamarabb ő is átélhesse ugyanezt az élményt, amelyben a világról csendesen megfeledkezünk, és egy ideig a Mennyországra emlékezünk.
7. Ahogy az ilyen típusú tapasztalatok száma egyre nő, és ennek az egynek a kivételével minden más cél elértéktelenedik, úgy fog a világ, amelyhez visszatérsz egyre jobban közelíteni az idők végezetéhez; egyre inkább hasonlatossá válni a Mennyek Országához; és egyre közelebb kerülni megszabadulásához. És te, aki elhozod számára a világosságot, egyre biztosabban látod majd a fényt, és egyre határozottabban a látomást. Eljön majd az idő, amikor nem ugyanabban a formában térsz vissza, amelyben most vagy, mivel már nem lesz rá szükséged. De most még megvan a maga feladata, és azt jól kell, hogy szolgálja.
8. Ma egy olyan folyamatot indítunk el, amelyről korábban nem is álmodhattál. De a Megszentelt Egy, az élet boldog álmainak Átadója, az észlelést igazsággá Átfordító, a Mennyországba kísérő megszentelt Vezetőd megálmodta számodra ezt az utazást, melyet átélsz, és ma elkezdesz, és amely átnyújtja számodra a mai nap élményét.
9. Csatlakozunk most Krisztus Jelenlétéhez, derűsen figyelmen kívül hagyva mindent, kivéve az Ő ragyogó arcát és tökéletes Szeretetét. Képmásának látomása veled marad, de lesz egy olyan pillanat, amely meghalad minden látomást, még ezt is; ez a legszentebb. Ezt sohasem fogod tanítani, mivel te sem tanulás útján jutottál hozzá. De látomásod emlékeztetni fog arra, amit abban a pillanatban tudtál, és amelyet egészen biztosan, újra megtudsz majd.
Ha megteheted, egy héten keresztül olvasd el minden reggel ezt a néhány bekezdést. Gondold végig a napodat: kikkel fogsz találkozni? Szánj rá néhány percet, hogy elképzeld, amint tekinteteden, érintéseden keresztül felragyog bennük valódi lényük fénye, és összekapcsolódik a te ragyogásoddal.
Kérlek, írd meg a hozzászólások között, hogy mit tapasztalsz!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Az értelmező szótárból:
A bőség a Mennyország alapelve, amely szemben áll az ego hiányba vetett hitével. Isten Fiának sohasem hiányozhat semmi, sohasem szenvedhet szükséget, mivel Isten ajándékai - melyek a teremtéssel örökkévalóan az övéi lettek - mindig vele vannak.
A Jóvátételben való egyetlen feladatunk és felelősségünk, hogy elfogadjuk: a szétválasztottság, a bűn és a bűntudat, a betegség és a halál nem léteznek. Tehetjük ezt azáltal, hogy - a Szent Szellem tanításait követve - különleges kapcsolatainkban a megbocsátást gyakoroljuk, amely kijavítja a hibáinkat.
A kurzus gyakran hivatkozik saját magára. A célja nem a szeretet vagy Isten, hanem a megbocsátáson keresztül a bűntudat és a félelem zavaró hatásának lebontása, melynek léte megakadályoz minket abban, hogy elfogadjuk Őt. Elsődlegesen tehát nem Krisztus vagy a szellem áll a középpontjában, hanem az ego és annak lebontása.
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Találkozónk helyszíne: Budapest, II. ker., Lövőház u. 16/a., III.em. 3. Kapucsengő: 21.
Részvételi díja: Ft 3.000,-.
Időpontja: február 24., szerda, 18.00-20.00.
Kérlek, érkezz pontosan: csak két óránk van, és ezt szeretném jól kihasználni. Ha szeretnéd a szöveget, amivel foglalkozunk, ott a helyszínen, kinyomtatva megkapni, kérlek, jelezd jöttödet, és készítek neked egy példányt.
Gyere el, ha spirituális táplálékra vágysz; ha szeretnél néha feltöltődni a hozzád hasonlóan gondolkodók társaságában; ha már elvégezted (vagy éppen végzed) a könyv gyakorlatait és tudásodat szeretnéd kiegészíteni; ha a témával szívesen foglalkoznál, de a napi gyakorlatok végzésébe nem akarsz belevágni; vagy, ha csak kíváncsi vagy, hogy mi is ez az egész.
Szeretettel várlak!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina,(www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Gyakran meglátogatom a www.miraclecenter.org elnevezésű honlapot, ahol sokféle információval egészítheti ki tudását az angolul tudó. A szervezet vezetője, Beverly Hutchinson McNeff írta a napokban az alábbiakat:
Az A Course in Miracles 323-as leckéje így szól: Örömmel "feláldozom" a félelmet. Ha van kedved elengedni a félelmet és az áldozatot, a böjti időszak kiválóan alkalmas erre. A Kurzus meghívása arra szól, hogy a Szent Szellem iránymutatása alapján új látásmóddal tekintsünk a kereszténység tanításaira, és lássuk őket egy egészen más fényben. Ne azt vegyük észre benne, ami elkülönít, hanem ami egyesít minket a gyógyulásban. Ezért a Húsvétig tartó, böjti időszaknak nevezett hetekben A fény tanításai címmel útjára indítunk egy sorozatot. De miért foglalkozzunk egyáltalán a böjti időszakkal, ha a Kurzus említést sem tesz róla? Nos, talán a szót nem használja, de alaposan kielemzi azt a fontos fogalmat, ami a középpontjában áll: az áldozatot. Ezért, amíg a nyugati világ nagy része ezekben a hetekben az áldozathozatallal foglalkozik, mi szeretnénk valami másra irányítani a figyelmet: a fényre.
A Kurzus szerint a fény a tudást, vagyis az igazságot jelképezi, amit kisugározhatunk a világba. Ahogy a nap fénye lehetővé teszi, hogy fennmaradjon az élet a bolygónkon, a belőlünk sugárzó fény előmozdítja, hogy mások is felismerjék valódi életcéljukat, és azt akár megosszák velünk is. A most következő böjti időszak alatt szimbolikusan kisugározzuk a fényünket, hogy eloszlassuk az áldozathozatal sötét illúzióját.
A keresztény hagyományban ez az időszak a böjtölésről és a vezeklésről szól, amely hamvazó szerdán (február 17-én) kezdődik, és Húsvétig tart. Ilyenkor az a dolgunk, hogy feláldozzunk valamit, ami számunkra értékes - egy bizonyos fajta ételt, egy bizonyos tevékenységet, stb., így közelebb kerülünk Istenhez, növekszik megszenteltségünk, és így tovább. Ebben a felállásban úgy tűnik, Isten szeretete valamiféle alku tárgyát képezi, amit a Kurzus így fogalmaz meg: "azért adunk, hogy kapjunk" - ez pedig az a hiedelem, ami az ego gondolatrendszerének a középpontjában áll. Így fogalmaz a Szöveg: "Amikor az adás mozzanatát az áldozathozatallal hozod összefüggésbe, csak azért adsz, mert úgy hiszed, valami jobbat kapsz cserébe, ezért megéri lemondanod arról, amit odaadsz".
A Szent Szellem vezettetését követve áldozat nem létezik, mivel semmiért nem kell fizetni, vagy vezekelni. Isten tökéletes gyermekei vagyunk - királyságának örökösei. Az Ő jelenlétében meggyógyul minden fájdalom, és a veszteség minden gondolatát felváltja a béke. A kérés csak annyi, hogy "áldozzuk fel" az áldozatot magát (a szenvedést, a szomorúságot, az aggodalmat, a kétséget, stb.), és engedjük meg, hogy Isten fénye és szeretetete elárassza a tudatosságunkat.
Ezért aztán használjuk ezt a böjti időszakot arra, hogy szimbolikusan elengedjük az áldozat fogalmát - a szenvedés és a fájdalom világának szükségességét -, valamint, hogy megtanuljunk e világban élni, miközben tudjuk, hogy nem e világból valók vagyunk. A Kurzus szerint a valóság nem követeli meg tőlünk, hogy lemondjunk a világról - mivel, ha még mindig értékesnek tartjuk, ez áldozatnak tűnne számunkra -, de azt sem tanácsolja, hogy túlzott fontosságot tulajdonítsunk neki. Hívása arra szól, hogy az e kettő közötti ösvényen járjunk; azon, ami kivezet a veszteség, az áldozathozatal, és a nélkülözés bűvköréből. Ezt az utat akkor tudjuk követni, ha hátralépünk, és hagyjuk, hogy Ő vezessen. Csak annyit kell tennünk, hogy minden nap gondolunk Őrá, hogy szólhasson hozzánk, és biztosíthasson határtalan szeretetéről és végtelen bizalmáról. (Mindez más szavakkal a 155. leckében szerepel.)
Ezért a böjti időszak február 17-vel kezdődő minden szerdáján a Fény tanításaiból egy-egy leckét választunk azzal a szándékkal, hogy Isten kezébe helyezzük a fájdalmainkat, az aggodalmainkat, a félelmeinket, a szenvedésünket, a betegségeinket és az élet összes terhét, hogy Isten újjászületett gyermekeiként ébredhessünk fel, olyanokként, amilyenek valójában vagyunk. Ahogy a hamvaiból feltámadó, mítikus főnix madár, mi is lerázzuk magunkról az áldozat éveit, és megerősítjuk abbéli vágyunkat, hogy "hátralépjünk, és hagyjuk, hogy Ő vezessen".
Hét héten keresztül, szerdánként találkozunk itt, hogy elolvassuk az arra a hétre vonatkozó útmutatást. Szívesen veszem véleményedet, tapasztalataidat is az olvasottakkal kapcsolatban.
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Kedves Olvasóim!
Ez ugyanaz a blog, ugyanazokkal az írásokkal, csak választottam hozzá egy egyszerűbb, áttekinthetőbb külsőt.
Eredetileg a könyvre más írók szövegében bukkantam, többek között gyakran idéz belőle Dan Millman, Doreen Virtue, Chuck Spezzano, Karen Casey, Marianne Williamson. Őket olvasva úgy tűnik, az ő életükre nagy hatással volt, hogy elvégezték a könyv gyakorlatait.
A könyvben ugyanis 365 feladat található, minden napra egy. A folyamat célja az, hogy megváltoztassuk látásmódunkat és saját kivetítéseink helyett, végre kezdjük el tényleg a valóságot érzékelni. Célja az is, hogy mutasson egy utat, amelyen járva képesek lehetünk arra, hogy megtaláljuk saját, Belső Tanítónkat.
Az első csoportom 2003 őszén kezdte és 2004 decemberében fejezte be a közös munkát. Ez azt jelenti, hogy ez alatt a kicsit több, mint egy év alatt elvégeztük mind a 365 meditációs gyakorlatot. Mindannyiunk számára világossá vált, hogy valójában nem fejeztünk be semmit – az eltelt egy év pusztán egy út kezdete …
2005 tavaszán aztán el is indítottam egy második csoportot, 2007 januárjában pedig egy harmadikat. A gyakorlatokat mindig újra és újra elvégeztem, velük együtt. Egyéves csoportot azóta nem indítok, ám szerencsére vannak mások, akik ezt megteszik, erről szeretnék most hírt adni.
Az egész napos, havonta egyszeri, vasárnapi találkozókon jó hangulatú beszélgetések, sőt alkalomadtán viták is zajlanak arról, hogy milyen módon is értelmezzük a szöveget, amit éppen olvasunk. A napi gyakorlatokat mindenki otthon (vagy munkája közben, útközben, bárhol) végzi, így azt is megbeszélhetjük, hogy kire, milyen hatással voltak a feladatok.
A
induló csoport vezetője
A régi honlapomon további információkra lelhetsz: a kurzust már elvégzett résztvevők tapasztalatairól szóló írásokra, valamint angol és más nyelvű honlapok címeire.
Ilyenkor, év elején, a belső csend és életünk újraálmodásának időszakában erőteljes a késztetés annak végiggondolására, hogy mit szeretnénk átalakítani az életünkben; miből szeretnénk többet vagy kevesebbet. Talán számvetést is készítünk arról, mi az, ami eddig sikerült, mi az, ami nem; és ha érdekel, utánajárunk az okoknak is.
Én már néhány éve rákényszerültem arra, hogy megfigyeljem: korábban alkalmazott mentális technikáim céljaim elérésére egyre kevébé működnek. Időbe telt, míg rájöttem: én magam döntöttem úgy, hogy az illúziók világa helyett a valóságot választom. Ezért nem válnak már be azok a módszerek, amelyek ott voltak érvényesek.
De akkor mi a teendő? Hogyan működjek a valóságban? Egyáltalán, mi az? Honnan tudom, mikor vagyok az illúziók világában, és mikor a valóságban? Hogyan valósítsam meg a céljaimat? Vagy jobb, ha nincsenek is?
Ezekre a kérdésekre adhat választ az A Course in Miracles szövegéből a 30./1. fejezet, amelynek címe: Az új kezdet - A döntés szabályai. Ezt fogjuk megbeszélni és értelmezni a CSODASZÖVEG találkozón január 27-én, szerdán, 18.00-20.00-ig.
Íme egy részlet a szövegből:
"Mostantól az új kezdet lesz a tananyag fókuszpontjában. A cél világos, ám speciális eszközökre van szükséged az eléréséhez. Célba érésed sebessége egyetlen dologtól függ: hajlandóságodtól minden egyes lépés gyakorlására. Mindegyik segít egy kicsit, valahányszor megpróbálkozol vele. Ezen lépések összessége fog elvezetni az ítélkezés álmától a megbocsátás álmához, valamint ahhoz, hogy magad mögött hagyd a fájdalmat és a félelmet. Mindez nem új információ számodra, mégis, most még inkább tűnik jó ötletnek, mint olyan szabálynak, mely meghatározza a gondolataidat. Ezért egy kicsit gyakorolni kell őket ahhoz, hogy olyan szabályokká váljanak, amelyek szerint az életedet éled. Most arra törekszünk, hogy szokás legyen belőlük, így a rendelkezésedre állhatnak minden helyzetben.
A döntések folyamatosak. Nem mindig ismered fel, amikor egy döntés létrejön. Ám, ha egy kicsit gyakorolsz azokkal, amelyeket észreveszel, akkor elkezd megformálódni egy minta, amely a többire is érvényes. Nem bölcs dolog aggodalmaskodni minden egyes lépés felett. A megfelelő minta, amelyet tudatosan alkalmazol minden ébredéskor, épp megfelelő lesz. Ha pedig az ellenállásod erős, az elkötelezettséged pedig gyenge, akkor még nem állsz készen. Ne harcolj önmagaddal. De gondold végig, hogyan szeretnéd tölteni a napodat, és mondd el magadnak, hogy van egy módja annak, hogy éppen ez a nap, éppen így történjen meg. Majd újra próbáld meg, hogy olyan legyen a napod, amilyennek szeretnéd.
A folyamat ezzel kezdődik:
Ma nem egyedül hozom a döntéseimet.
Ez azt jelenti, hogy azt választod: nem leszel a megítélője annak, hogy mi a teendő. Ám azt is jelenti, hogy nem fogod megítélni a helyzeteket sem, amelyekre reagálnod kell. Mivel, ha megítéled őket, te vagy az, aki meghatározza a szabályokat, melyek alapján reagálsz. És ebben az esetben egy másik válaszadási lehetőség mindenképpen zűrzavart, bizonytalanságot, és félelmet okoz."
Találkozónk helyszíne: Budapest, II. ker., Lövőház u. 16/a., III.em. 3. Kapucsengő: 21.
Részvételi díja: Ft 3.000,-.
Időpontja: január 27., szerda, 18.00-20.00.
Kérlek, érkezz pontosan: egyrészt csak két óránk van, és ezt szeretném jól kihasználni. Másrészt egy rövid - Felsőbb Énünkkel összekapcsoló -meditációval kezdünk, így, ha késel, ebben zavarsz meg bennünket.
Ha szeretnéd a szöveget, amivel foglalkozunk, ott a helyszínen, kinyomtatva megkapni, kérlek, jelezd jöttödet, és készítek neked egy példányt.
Szeretettel várlak!
(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina,(www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
A legtöbbet azoktól tanulhatunk, akik a legközelebb állnak hozzánk, és ez alól a szerelmünk sem kivétel. Saját élményeim arra ösztönöztek, hogy addig kutassak a Szövegben, amíg meg nem találtam azt a részt, amely a szerelemről, a párkapcsolatokról szól. Ez a 17. fejezet, amelynek a címe: MEGBOCSÁTÁS ÉS A MEGSZENTELT KAPCSOLAT. Az V. alfejezetet olvashatod itt, amelynek a címe: A MEGGYÓGYÍTOTT KAPCSOLAT.
1. A megszentelt kapcsolat az e világi életben megjelenő, szent pillanat kifejeződése. Ahogy a megszabadulással kapcsolatban minden, a szent pillanat is egy gyakorlati eszköz, melyet az eredményeiről ismerünk fel. A szent pillanat soha nem vall kudarcot. A hatása mindig érezhető. Ám, ha nincs kifejeződési formája, akkor nem emlékezünk rá. A megszentelt kapcsolat folyamatosan emlékeztet arra a tapasztalatra, amelyben a kapcsolat azzá vált, ami. És, ahogy a szentségtelen kapcsolat a gyűlölet folyamatos himnusza, mely létrehozóját dicsőíti, úgy a megszentelt kapcsolat egy örömteli dal, mely a kapcsolatok Megváltóját magasztalja.
2. A megszentelt kapcsolat – amely egy nagy lépés a valódi világ észlelése felé – tanulás során jön létre. A régi, szentségtelen kapcsolat alakul át, és újul meg. A megszentelt kapcsolat egy nagyszerű tanulási eredmény. Minden szempontból a szentségtelen kapcsolat fordítottját jelenti – ahogy elkezdődik, ahogy fejlődik, és ahogy eléri a célját. Ne nyugtalankodj emiatt; az egyetlen nehéz szakasz a kezdet. Ekkor ugyanis a kapcsolat célja hirtelen átalakul épp az ellenkezőjévé annak, ami eddig volt. Ez az első eredménye annak, hogy felajánljuk a kapcsolatot a Szent Szellemnek azért, hogy azt a saját céljaira használja.
3. A Szent Szellem a meghívást azonnal elfogadja, és haladéktalanul elkezdi láthatóvá tenni a gyakorlati eredményeket, melyek abból származnak, hogy megkértük, lépjen be. Ebben a pillanatban az ő célja felváltja a tiédet. Ez nagyon gyorsan történik, mégis, a kapcsolat látszólag zavarossá, szétesővé, és meglehetősen nyomasztóvá válik. Világos, hogy mi ennek az oka. A kapcsolat a mostani állapotában nincs összhangban a saját céljával, és nyilvánvalóan alkalmatlan a feladatra, amelyet kijelöltek a számára. Szentségtelen állapotában a te célod volt az egyetlen, amely látszólagos értelmet adott neki. Most úgy tűnik, nincs értelme többé. Sok kapcsolat megszakad ezen a ponton, és a régi cél követése egy másik kapcsolatban folytatódik. Mivel, ha a szentségtelen kapcsolat elfogadja céljául a szentséget, soha többé nem lehet az, ami addig volt.
4. Amikor a célok így kicserélődnek, az ego felől érkező kísértés rendkívül erőssé válik. A kapcsolat ugyanis még nem alakult át eléggé ahhoz, hogy korábbi célja már egyáltalán ne legyen vonzó számára, a szerkezetét pedig annak felismerése „fenyegeti”, hogy új céljának betöltésére alkalmatlan. A cél és a kapcsolat struktúrája közötti ellentét annyira nyilvánvaló, hogy nem létezhetnek egyszerre. Ám a cél többé nem változik meg. Rögzült a szentségtelen kapcsolat mélyén, és nincs más út, mint úgy megváltoztatni a kapcsolatot, hogy illeszkedjen a célhoz. Amíg ez a boldog megoldás nem látszik, és nem fogadják el, mint a konfliktusból kivezető egyetlen utat, a kapcsolat meglehetősen feszültnek tűnhet.
5. Nem lenne helyes a célt lassabban átalakítani, mert ez elfedné az ellentétet, és az egónak lenne ideje minden lassú lépést tetszése szerint újraértelmezni. Csak a cél radikális megváltoztatása képes egy teljes váltást létrehozni az elmében arra vonatkozóan, hogy miről szól az egész kapcsolat. Ahogy ez a változás végbemegy, és végül megtörténik, úgy egyre inkább jótékonnyá és örömtelivé válik. Ám az elején az egész helyzetet nagyon bizonytalannak éljük meg. Egy olyan kapcsolat, melyet eredetileg két ember szentségtelen céljaik elérésére hozott létre, hirtelen a szentséget választja céljául. Ahogy ezen új feladat szempontjából tekintenek a kapcsolatukra, elkerülhetetlenül megrémülnek. Meglehetősen szétesettnek láthatják a kapcsolatot. Mégis, az a forma, ahogyan korábban észlelték, többé nem szolgálja a célt, melynek elérésében megegyeztek.
6. Ebben az időszakban van szükség a hitre. Te adtál engedélyt arra, hogy ez a cél megszülessen számodra. Ezt hitedből fakadóan tetted. Ne hagyd el a hitet most, hogy a jutalmai megérkezhetnének. Ha hittél abban, hogy a Szent Szellem ott van és elfogadja a felajánlott kapcsolatot, miért ne hinnél továbbra is abban, hogy készen áll megtisztítani, amit az irányítása alá vont? Higgy a testvéredben egy látszólagos megpróbáltatásokkal teli időszakban. A feladat meghatározott. A kapcsolatotok célja az épelméjűség. Céljának fényében most már látod, hogy egy elmebeteg kapcsolatot tartottál fenn.
7. Ekkor az ego így érvel: helyettesítsd ezt egy másik kapcsolattal; abban működni tudna korábbi célod. Csak akkor szabadulhatsz meg a feszültségtől, ha lecseréled testvéredet. Nem kell teljesen elszakadnotok, ha úgy döntesz. De ahhoz, hogy megőrizd épelméjűségedet, testvéredről alkotott fantáziáid nagy területeit ki kell zárnod. EZT MOST NE HALLD MEG! Legyen hited Őbenne, Aki válaszolt neked. Meghallott téged. Hát válaszában nem volt Ő nagyon is egyértelmű? Most nem vagy teljesen épelméjű. Képes vagy-e tagadni, hogy egy nagyon is világos állítás érkezett Őtőle? Ő most arra kér, hogy még a zavarodottság állapotában is tarts ki a hited mellett. Mivel ez el fog múlni, és meglátod, amint hited igazolása kiemelkedik, hogy ragyogó meggyőződéssé változzon benned. Ne hagyd most el sem Őt, sem testvéredet. Ez a kapcsolat megszenteltként született újjá.
8. Boldogan fogadd el azt, amit nem értesz, és hagyd, hogy elmagyarázzák neked, miközben észreveszed, hogy a kapcsolat célja azon dolgozik, hogy megszenteltté tegye azt. Nagyon sok lehetőséged lesz arra, hogy testvéredet hibáztasd a kapcsolat „kudarcáért”, mivel alkalmanként úgy fog tűnni, hogy nincs semmilyen célja. A hiábavalóság érzése gyakran üldöz majd, és mindazon utakra emlékeztet, amelyeken járva a megelégedettséget kerested, és úgy érezted, hogy meg is találtad. Jusson eszedbe ilyenkor a szenvedés, amit valójában találtál, és ne kezdj el életet lehelni egyre gyöngülő egódba. A kapcsolatod ugyanis nem ért véget. Megmenekült.
9. A megszabadulás módszerei nagyon újak számodra, és úgy véled, utat tévesztettél. A te utad valóban megszűnt, de ne tekints erre veszteségként. Most, újjászületve, gondolj arra, hogy te és a testvéred újrakezdtétek, együtt. Fogd meg a kezét, és sétáljatok végig az úton, amely sokkal ismerősebb, mint amilyennek most hiszed. Hát nem bizonyos, hogy örökké emlékezni fogsz a változatlan célra? Mivel nem mást, hanem Isten célját választottad, amelyből a te valódi szándékod sohasem hiányzott.
10. Döntésed örömteli visszhangjaként az egész Fiúságban a szabadság dala száll. A szent pillanatban sokakkal összekapcsolódtál, és ők is összekapcsolódtak veled. Ne is gondolj arra, hogy döntésed nyugtalanná tehet, mivel Maga Isten áldotta meg megszentelt kapcsolatodat. Csatlakozz az Ő áldásához, és ne tartsd vissza a sajátodat sem. Mivel már semmi másra, csak a te áldásodra van szükség, hogy megláthasd a benne rejlő megszabadulást. Ne ítéld el a megszabadulást, hiszen eljött hozzád. Fogadjátok együtt, hiszen azért érkezett, hogy veled és testvéreddel egy olyan kapcsolatban egyesüljön, amely az egész Fiúság számára áldást hoz.
11. Együtt vállaltátok, hogy kapcsolatotokba meghívjátok a Szent Szellemet. Másképp nem léphetett volna be. Bár azóta talán nagyon sok hibát elkövettél, de annak érdekében is hatalmas erőfeszítéseket tettél, hogy segítsd Őt a munkája elvégzésében. Ő pedig nincs híján az elismerésnek mindazért, amit Őérte tettél. A hibákat pedig egyáltalán nem látja. Te is ilyen hálásan fordulsz testvéredhez? Te is folyamatosan elismered a jó erőfeszítéseket, és elnézed a hibákat? Vagy a hibák látszólagos fényében a nagyrabecsülésed pislákolni kezdett, majd kihunyt? Talán most elkezded őt hibáztatni a kényelmetlen helyzetért, amiben találod magad. És amikor ilyen mértékben hiányzik belőled a köszönet és a hála, képtelen vagy kifejezni a szent pillanatot, és elveszíted vele a kapcsolatot.
12. Bármilyen lenyűgöző is, a pillanat megtapasztalása könnyen feledésbe merül, ha megengeded, hogy az idő körbezárja. Az idő tudatosságában is ragyogónak és kegyelemmel áradónak kell megtartanod, anélkül, hogy az idő elrejtené előled. A pillanat megmarad. De hol vagy te? Amikor köszönetet mondasz a testvérednek, akkor nagyra becsülöd a szent pillanatot, így az eredményei befogadhatóvá és megoszthatóvá válnak. Amikor megtámadod a testvéredet, akkor nem veszíted el a pillanatot, de hatása erőtlenné válik.
13. A szent pillanat megérkezett hozzád, ám talán egy olyan állapotot hoztál létre, amelyben nem tudod használni. Ennek eredményeképpen nem ismered fel, hogy még mindig veled van. És amikor elvágod magad a kifejeződésétől, megtagadod magadtól az előnyeit. Ezt erősíted meg minden alkalommal, amikor megtámadod a testvéredet, mivel ettől magaddal szemben vakká leszel. Amikor éppen megtagadod magadat, lehetetlen felismerned, hogy mi az, ami megadatott neked és elfogadtatott általad.
14. Te, és a testvéred magának az igazságnak a megszentelt jelenlétében álltok együtt. Itt van a cél, veletek együtt. Nem gondolod, hogy maga a cél fogja nagy örömmel összerendezni az eszközöket ahhoz, hogy beteljesülhessen? Az elfogadott feladat és az eszközök jelenlegi állása közötti különbözőség az, amely látszólag szenvedést okoz neked, ám ez a helyzet a Mennyeket boldoggá teszi. Ha a Mennyország rajtad kívül lenne, nem tudnál a boldogságában osztozni. Ám mivel benned rejlik, a boldogság a tiéd is. A feladatban már létrejött az összekapcsolódás, de az eszközöket illetően még fennáll az elkülönültség és a megosztottság. Ám a cél rögzített, szilárd és megváltoztathatatlan, az eszközök pedig hamarosan megérkeznek, mivel a cél bizonyos. És az egész Fiúsággal fogsz osztozni afölött érzett boldogságodban, hogy ez így van.
15. Ahogy elkezded felismerni és elfogadni az ajándékokat, melyeket oly szabadon adsz testvérednek, a szent pillanat hatását is elfogadod, és arra használod majd, hogy kijavítsd hibáidat, és megszabadulj a következményeiktől. És miközben ezt megtanulod, arra is rájössz, hogyan szabadítsd meg az egész Fiúságot, és hogyan ajánld fel boldogan és köszönettel Őneki, Aki téged megszabadított, és Aki kiterjeszti azt általad.
(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina,(www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
WALT WHITMAN: CSODÁK
Noshát, ki csodálkozik a csodán?
Én mást se látok, mint csoda dolgokat…
…csoda nekem minden perce a fénynek, az árnynak,
csoda nékem minden kicsi íze a térnek,
Behintve a földfelszín minden falatja csodával,
Elöntve a belső minden csöppje vele.
Szakadatlan csoda nékem a tenger,
Hal-nyájak – szirtek – hullámzobogás – a hajók
és rajtuk az ember,
Kell-e különb csoda ennél?
(Sajnos, ott, ahol ezt olvastam, nem jelezték a fordítót ...)
Az A Course in Miracles anyagához először 1978-ban megjelent két kiegészítés, melyek szintén diktálás útján érkeztek. Az egyiknek a címe: THE SONG OF PRAYER - PRAYER, FORGIVENESS, HEALING, vagyis AZ IMÁDSÁG DALA - IMÁDSÁG, MEGBOCSÁTÁS, GYÓGYULÁS. Ezt a mindössze 22 oldalas kis könyvecskét is elkezdtem lefordítani.
Az alábbiakban az első fejezetet találod, aminek a címe: A VALÓDI IMA.
BEVEZETÉS
1. Az imádság a legnagyobb ajándék, amellyel Isten megáldotta Fiát, amikor megteremtette őt. Akkoriban úgy volt, ahogyan lesz majd; a Teremtő és a teremtett egy hangon osztoztak; a Fiú ezt a dalt énekelte az Atyának, Aki a neki felajánlott hálával Fiát áldotta meg. Határtalan a harmónia, és végtelen az örömteli összhang, amely az egymás felé örökké sugárzott Szeretetből fakad. És így teljesedik ki a teremtés. Isten köszönetet mond Fiában megtestesülő kiterjedésének. Fia hálát ad teremtéséért, miközben Atyja Nevében énekli a teremtés dalát. A Szeretet, amelyen osztoznak, megjeleníti az időn túli örökkévalóság összes imáját. Mivel ez volt, amikor az idő még nem létezett.
2. Számodra, aki még egy kicsit az idő dimenziójában létezel, az imádság olyan formát ölt, amely a leginkább megfelel az igényeidnek. Csak egy létezik. Amit Isten egynek teremtett, fel kell, hogy ismerje egységét, hogy boldogan tudomásul vehesse, hogy amit az illúziók látszólag szétválasztanak, az Isten Elméjében örökké egy. Az imádság kell, hogy legyen az eszköz, mely által Isten Fia maga mögött hagyja az elkülönültség céljait és ügyeit, hogy megszentelt boldogságban fordulhasson az önmagában és Atyjában rejlő egység igazsága felé.
3. Hagyj hát fel az álmokkal Isten megszentelt Fia, emelkedj fel úgy, ahogyan Isten megteremtett, végezz a bálványokkal és emlékezz Őrá. Az imádság megtart és megáld téged, miközben egyre magasabbra és magasabbra szárnyaló dalodban felemeled a szívedet Őhozzá, egészen addig, amíg a fent és a lent is eltűnik. Feladatodban való hited növekedni fog és megtart, miközben felsétálsz a ragyogó lépcsőkön a béke kapujához, a Mennyország földjére. Mivel ez az imádság, és ebben rejlik a megszabadulás. Ez az út. Ez Isten ajándéka számodra.
I. A VALÓDI IMA
1. Az imádság a Szent Szellem által felajánlott módszer, mellyel elérhetjük Istent. Nem pusztán kérdés vagy könyörgés. Nem lehet hatásos mindaddig, amíg fel nem ismered, hogy nem kér semmit. Hogyan másképp tölthetné be a feladatát? Lehetetlen bálványokhoz imádkozni, és közben elérni Istent. A valódi ima nem eshet abba a csapdába, hogy kérjen és könyörögjön. Ehelyett kérd azt, hogy megkapd, ami már a tiéd; hogy elfogadd, ami már a rendelkezésedre áll.
2. Korábban azt mondtuk, hogy a Szent Szellemhez fordulhatsz bármilyen konkrét problémával, és ha arra van szükséged, akkor konkrét választ fogsz kapni. Azt is tudod már, hogy csak egyetlen probléma létezik, és arra egyetlen megoldás. Az imádság sem mond ellent ezeknek. Itt döntéseket kell meghozni, akár illúziókról van szó, akár nem. Nem kérhetünk arra, hogy olyan válaszokat fogadj el, amelyek túlmutatnak az általad felismert szükséglet szintjén. Ezért nem a kérdés formája számít, sem pedig az, hogyan hangzik el. Ha a válasz Istentől érkezik, olyan formában jön, amely úgy illeszkedik a szükségletedhez, ahogyan te látod azt. Ez pusztán az Ő Hangján érkező válasz visszhangja. A valódi hangzás mindig a hála és a Szeretet dala.
3. Így aztán nem lehet a célod az, hogy a visszhangot kérd. Maga a dal az ajándék. Megérkeznek vele a felhangok, a harmóniák, a visszhangok is, ám ezek másodlagosak. A valódi imádságban csak a dalt hallod. Minden egyéb csak hozzáadódik. Először csak a Mennyei Királyságot keresed, majd megkapsz minden mást is.
4. A valódi imádság titka az, hogy elfeledkezz a dolgokról, amelyekről azt hiszed, hogy szükséged van rájuk. Amikor konkrétan kérünk, az majdnem olyan, mint amikor ránézünk a bűnre, majd megbocsátjuk azt. Ugyanígy, ima közben, amikor meglátod konkrét szükségleteidet, akkor nem veszel tudomást róluk, hanem Isten Kezébe helyezed őket. Ezek lesznek a te ajándékaid az Ő számára, mivel ezzel elmondod Neki, hogy nincsenek isteneid Őelőtte; hogy nincs más Szeretet, csak az Övé. Mi más lehetne az Ő válasza, mint az, hogy képes légy visszaemlékezni Őrá? Vajon érdemes-e ezt becserélni egy gyors tanácsra, amely egy pillanatig tartó problémáról szól? Isten válaszai mindig az örökkévalóságra vonatkoznak. Ám mindig tartalmazzák az összes apró választ is.
5. Az imádság a hátralépés mozdulata; az elengedésről szól; a figyelem és a szeretet csendes időszaka. Nem szabad összekeverni a kérés semmilyen formájával, mivel a saját megszenteltségedre való emlékezésről szól. Miért is kellene a megszenteltségnek könyörögnie, amikor teljes mértékben jogosult mindenre, amit a Szeretet felajánl? Mert az imádságban a Szeretethez indulsz. Az imádság egy felajánlás; önmagad feladása azért, hogy egyesülhess a Szeretettel. Nincs mit kérni, mivel nem maradt semmi, amire vágynál. Ez a nemlét válik Isten oltárává. Eltűnik Őbenne.
6. Az imádság ezen szintje még nem érhető el mindenki számára. Azok, akik még nem jutottak el ide, igénylik az imádkozásban való segítségedet, mivel kéréseik még nem az elfogadáson alapulnak. Amikor imádkozni segítesz, az nem azt jelenti, hogy valaki közted és Isten között közvetít. Hanem azt jelenti, hogy valaki ott áll melletted, és segít, hogy felemelkedhess őhozzá. Aki már felismerte Isten jóságát, félelem nélkül imádkozik. És aki félelem nélkül imádkozik, mindenképpen eléri Őt. Így Ő is elérhet Fiához, bármilyen formában, bárhol is legyen.
7. Amikor a bárkiben ott lakozó Krisztushoz imádkozunk, az is valódi imádság, mivel ez a hála ajándéka az Ő Atyjának. Amikor Krisztus megmutatkozását kérjük, az nem könyörgés, hanem hálaadó dal azért, ami vagy. Ebben rejlik az ima ereje. Semmit sem kér, és megkap mindent. Ez az ima megosztható másokkal is, mert ajándékai mindenki számára érkeznek. A válasz megérkezik, amikor olyannal imádkozunk, aki tudja, hogy mindez igaz. Talán egy bizonyos probléma konkrét megoldása egyikőtökhöz fog megérkezni; nem számít, kihez. Talán mindkettőtökhöz elér, ha őszintén egymásra hangolódtatok. Megérkezik, mert felismertétek, hogy Krisztus ott lakozik mindkettőtökben. Ez az egyetlen igazság.
(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina,(www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
Szerencsés vagyok, mert mindig is sokat olvastam, valamint pici gyerekkorom óta értelmes társalgást folytatott velem a családom, ezért jól tudok magyarul, és a szókincsem is bőséges. Szerencsés vagyok, mert kiváló mestereim és lehetőségeim adódtak, ezért jól tudok angolul. Főiskolás koromban abból éltem, hogy tolmácsként és fordítóként dolgoztam.
Ám a fordítói munkát sohasem szerettem. Eszembe sem jutott, hogy ebbe az irányba kellene elmozdulnom, amikor a főiskoláról kirepülve munka után néztem. Mégis úgy alakult, hogy néhány év kivételével az angol nyelvet folyamatosan használtam, így a tudásomat szinten tartottam, sőt, bizonyos témakörökben bővült a szókincsem.
Később egyre-másra olyan önismereti és spirituális tanulócsoportokban találtam magam, amelyeket külföldi előadók vezettek, és a résztvevők közül kerítettek maguknak tolmácsot. Természetesen legtöbbször rám esett a választás, ami nagy megtiszteltetés volt számomra, mégsem örültem neki, mert úgy éreztem, hogy amíg a tolmácsolással vagyok elfoglalva, nem tudok a saját folyamataimra figyelni, pedig eredetileg ezért akartam részt venni ezekben a csoportokban. Bármennyire is tiltakoztam, a helyzet mégis újra és újra megismétlődött. Előfordult, hogy másvalaki volt a tolmács, de ő az utolsó pillanatban megbetegedett, és nekem kellett beugranom helyette. Az is megtörtént, hogy a tolmács nyelvtudásával nem volt baj, ám nagyon hamar elfáradt, és át kellett vennem a helyét. Egyszer még turistaként, egy külföldi utam során is fel kellett vállalnom a csoport tolmácsának szerepét.
Amikor az A Course in Miracles fordításába belekezdtem, ugyanez volt a helyzet. Utáltam. Szitkozódtam. Ahogy nőtt a fordítani való mennyiség, úgy nőtt az értetlenségem azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán, hogyan kerülhettem ebbe a helyzetbe?! Biztos vagyok benne, hogy csak a rendkívüli égi támogatásnak köszönhetem, hogy végül el tudtam végezni a feladatot.
Ám időközben megértettem valamit – visszamenőleg is. Bár a gyakorlatokat azzal a bizonyos első csoporttal együtt, én is akkor végeztem el először, mégis előfordult, hogy hamarabb világossá váltak számomra az összefüggések. Beszélgetéseinkben, a teljes értetlenség közepette, sokszor én voltam az, akiben egyszer csak összeállt a kép.
Így végre megértettem, miben segítenek engem ezek a (látszólag kellemetlen, és bennem mindig elutasítást kiváltó) feladatok: miközben azt forgatom a fejemben, hogy egy bizonyos mondatot hogyan lehetne a legszebben, mégis, a jelentését nem megváltoztatva visszaadni magyarul, óhatatlanul sokkal többet foglalkozom vele, mintha csak egyszer elolvasnám. Így az új információk már a fordítás folyamata közben sokkal mélyebben beépülnek a gondolatvilágomba, és nagyon hamar az életem meghatározó részévé válnak.
Azóta már nem csodálkozom azon, hogy egyre több olyan cikkre és könyvre bukkanok, amit le akarok fordítani: tudom, ez azért van, mert mélységében érdekel a téma, és én magam nagyon alaposan szeretném elsajátítani mindazt, amiről ott szó van. Külön örömet okoz a tudat, hogy ez leggyakrabban olyasmi, ami másokat is érdekel, így az angolul nem tudóknak segítségére lehetek abban, hogy olyan információkhoz jussanak, amik egyébként nem, vagy csak jóval később érnének el hozzájuk.
Ennek a blognak az oldalaira feltettem néhány anyagot a honlapomról (www.nyugvopont.hu), ám a jövőben (a saját utamról szóló írásokon kívül) olyan anyagok fordítását fogom itt megjelentetni, amelyek nem lesznek benne a jövőre megjelenő könyvben, és nem tudhatjuk, mennyi időbe telik, amíg ezek a kiegészítő információk hivatalos magyar fordításban olvashatókká válnak.
Szeretettel ajánlom hát a figyelmedbe a fordításaimat és az írásaimat. Kérlek, ha kedved van, szólj hozzá, vagy tedd fel kérdésedet, amelyre legjobb tudásom szerint válaszolni fogok.
(Írásomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
100. FELADAT: AZ ÉN SZEREPEM ISTEN MEGSZABADULÁS-TERVÉNEK NÉLKÜLÖZHETETLEN RÉSZE
1. Ahogy Isten Fia teljessé teszi az ő Atyját, úgy teljesíti ki a te részed Atyád tervét. A megszabadulás meg kell, hogy fordítsa azt az őrült hiedelmet, hogy elkülönült gondolatok és testek vannak, amelyek elkülönült életekhez és életutakhoz vezetnek. Az elkülönült elmék egyetlen feladaton osztoznak, mely egy célban egyesíti őket, mivel összességük szempontjából mindegyikük egyformán alapvető fontosságú.
2. Isten Akarata az, hogy tökéletesen boldog légy. Miért döntenél úgy, hogy szembehelyezkedsz az ő Akaratával? A tervének megvalósításában vállalt szerepedet azért őrizte meg számodra, hogy lényed helyreálljon az Ő Akarata szerint. Ez a szerep épp annyira nélkülözhetetlen része az Ő tervének, mint amennyire a te boldogságodnak. Örömöd teljes kell, hogy legyen azért, hogy tervét megértsék mindazok, akikhez Ő elküld téged. Ragyogó arcodban felismerik a feladatukat, boldog nevetésedben meghallják Isten hívását.
3. Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Nem teljes az Ő öröme a tiéd nélkül. A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ. Amíg szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet visszahangozhatja bárki kacagása.
4. Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra szólít fel minden lelket, hogy engedjék el minden bánatukat, és foglalják el a helyüket melletted, Isten tervének részeként. Isten hírnökei örömteliek; örömük meggyógyítja a bánatot és a kétségbeesést. Ők bizonyítják, hogy Isten Akarata az: tökéletesen boldog legyen mindenki, aki sajátjának fogadja el Atyja ajándékait.
5. Ma nem engedjük meg magunknak a szomorúságot. Mivel, ha megtesszük, nem sikerül ellátnunk feladatunkat, amely Isten tervének és látóképességünknek is nélkülözhetetlen része. A szomorúság annak a jele, hogy szívesebben játszanál egy másik szerepet ahelyett, amit Isten jelölt ki számodra. Így aztán nem sikerül megmutatnod a világnak, hogy milyen csodálatos is az a boldogság, amit Ő neked szánt. És így azt sem ismered föl, hogy már meg is kaptad.
6. Ma megpróbáljuk megérteni, hogy a feladatunk az öröm. Ha szomorú vagy, a feladatod beteljesítetlen, így veled együtt az egész világ nélkülözi az örömöt. Isten arra kér: légy boldog, hogy az egész világ láthassa, mennyire szereti az Ő Fiát, és nem akarja, hogy a bánat csökkentse az örömét, sem azt, hogy a szorongató félelem megzavarja a békéjét. Ma Isten hírnöke vagy. Az Ő boldogságát viszed mindenkinek, akire rápillantasz; az Ő békéje érint meg mindenkit, aki rád néz, és boldog arcodról az Ő üzenetét olvassa le.
7. Ma úgy készülünk fel erre, hogy ötperces gyakorlásaink alatt megérezzük, amint a mi vágyunk, és az Isten Akarata szerinti boldogság felébred bennünk. Kezdd azzal, hogy elismétled a mai állítást. Majd ismerd fel, hogy a te szereped az, hogy boldog légy. Csak ezt kérjük tőled, és bárki mástól is, aki szeretné elfoglalni a helyét Isten hírnökei között. Gondold végig, hogy ez mit jelent. Valóban tévesen hitted azt, hogy áldozatra van szükség. Isten terve szerint mindig csak kapsz; sohasem kell veszítened, vagy áldozatot hoznod, vagy meghalnod.
8. Most próbáljuk megtalálni azt az örömöt, amely nekünk és az egész világnak is megvilágítja Isten Akaratát. A te dolgod megtalálni itt és most. Ezért jöttél. Legyen a mai nap az, amikor sikerül! Tekints mélyen magadba, légy tántoríthatatlan, miközben magad mögött hagyod apró-cseprő gondolataidat és ostoba céljaidat, hogy felemelkedve a benned élő Krisztussal találkozz.
9. Ő ott lesz. És most elérheted Őt. Mi másra tekintenél inkább, Őhelyette, Aki csak arra vár, hogy végre rá nézz? Milyen kis gondolatnak van akkora hatalma, hogy visszatartson? Milyen ostoba cél tarthat vissza a sikertől, amikor Isten Maga szólít?
10. Ő ott lesz. Tervének nélkülözhetetlen része vagy. Ma az Ő hírnöke vagy. És észre kell venned, amit adni akar neked. Ne feledd a mondatot az óránkénti gyakorlások között eltelő időben sem. Önvalód az, Aki szólít ma téged. Neki válaszolsz minden alkalommal, amikor elmondod magadnak, hogy Isten világot megszabadító tervének nélkülözhetetlen része vagy.
(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
8. FELADAT: AZ ELMÉMET A MÚLTRA VONATKOZÓ GONDOLATOK FOGLALKOZTATJÁK
1. Természetesen emiatt van az, hogy csak a múltat látod. Valójában senki nem lát semmit. Mindenki csak a kivetített gondolatait látja. A látásod egy, az idővel kapcsolatos félreértéstől szenved, és ennek az oka az, hogy elméd a múltba feledkezett. Az elméd nem tudja megragadni a jelent, pedig ez az egyetlen létező idő. Így megérteni sem tudja az időt, sőt semmi mást sem.
2. A múlttal kapcsolatos egyetlen, teljes mértékben igaz gondolat az, hogy a múlt nincs itt. Így a róla való elmélkedés egyenlő az illúziókról való gondolkodással. Csak nagyon kevesen ismerték fel, hogy mivel jár az, ha felidézzük a múltat, vagy előre vetítjük a jövőt. Ilyenkor az elme gyakorlatilag üres, mivel valójában nem gondolkodik semmiről.
3. A mai gyakorlatok célja az, hogy kiképezze az elmédet annak felismerésére, hogy mikor nem gondolkodik egyáltalán. Amíg a meggondolatlan elképzelések elfoglalják az elmédet, az igazság el van zárva. Az első lépés a látóképességünkhöz vezető úton az, ha ahelyett, hogy azt képzeljük, hogy elménk tele van valódi elképzelésekkel, felismerjük, hogy valójában üres.
4. A mai feladatot csukott szemmel kell elvégezni. Erre azért van szükség, mert így – mivel valójában semmit nem látsz – könnyebb felismerni, hogy mindegy, milyen élénken képzelsz el egy gondolatot, úgysem látsz semmit. Annyira könnyedén, amennyire csak lehet, a megszokott kb. egy percig kutasd át az elmédet, és pusztán figyeld meg a gondolatokat, amiket ott találsz. A központi figura vagy téma alapján adj nevet mindegyiknek, majd haladj tovább a következőre. A gyakorlási periódust így kezdd:
Úgy tűnik, a ………. – ról gondolkodom.
5. Ezután külön-külön nevezz meg minden gondolatot, például így:
Látszólag (egy személy neve)…-ről, (egy tárgy neve)…-ról, (egy érzelem neve)…ről gondolkodom,
és így tovább, majd az elméd megfigyelését fejezd be ezzel:
de az elmémet a múltra vonatkozó gondolatok foglalkoztatják.
6. Négyszer vagy ötször végezd ma el a gyakorlatot, ha nem kezd el idegesíteni a dolog. Ha fárasztónak találod, három-négy alkalom is elegendő. Azonban segíthet az is, ha ezt az ideges állapotot, vagy bármely más – a gyakorlat által keltett - érzelmet bevonsz az elmefigyelő gyakorlatba.
(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)